„Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.” (35.)
Már vagy tíz perce csukva volt a szeme, hagyta, hogy rángassák, taszigálják, hogy köpködjenek, közben próbált valami egészen másra gondolni. Hallotta, hogy valami tanító elé viszik, de nem azért, hogy igazságot tegyen. Az egyik farizeus valami ilyesmit fröcsögött, hogy még kapóra is jön ő nekik, hogy „jól megszívassák azt a mocskot”, most kiderül, hogy „semmibe veszi a törvényt”. Nem nagyon értette, de nem is akarta, tudta, hogy már csak pár perc az élete, mindjárt zúgnak a kövek, talán szerencséje lesz és az első fejbe találja, aztán már nem érez semmit. Nem erre akart gondolni. Szeretője karjaiba képzelte magát, akiért érdemes volt élni, még ha így, a törvény ellenében is. A csendre lett figyelmes, olyan mély, és furcsa csendre. Csak egy valaki beszélt, egy nagyon nyugodt és erős férfihang mondta: Aki bűntelen közületek, az vesse rá az első követ. Kezdődik. Összeszorította a fogát, és várt. Sokáig várt. Egyszer csak valaki a vállára tette a kezét, s ugyanaz a hang kérdezte tőle: – Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítél el téged? Ekkor kinyitotta a szemét, és nem volt ott senki. Csak ő, meg az a férfi, a tanító. Hirtelen sikoltozni akart, örömében, értetlenségében. Hiába nézett körbe, nem volt ott senki, egy farizeus sem, senki a csőcselékből. Szinte hallotta magát, ahogy rebegi: – Senki Uram. – Nincs itt senki. Neki indult, tétován, végre vissza, szeretője karjaiba, örömmel, boldogan, azzal a felszabadultsággal, mint akivel megtörtént a csoda, hiszen életben van, a tanító megmentette. Már csak pár sarokra volt, már csak pár lépés, mindjárt visszatérhet ahhoz, akit szeret. Az ajtóra tette a kezét, s ekkor eszébe jutott a tanító szava: – Én sem ítéllek el téged! Soha többé ne vétkezz! Elkomorodott, megdöbbent, s lassan leeresztette a kezét. Tudta, hogy oda már nem mehet vissza. Ha a világosságban akar járni, akkor engedelmeskednie kell, vagy ha nem engedelmeskedik, akkor marad a sötétség. Nem lehet a fényben csak ideiglenesen megfürdeni…
