„Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék.” (2.)
Az ickázás, vagy másik régies nevén a sántikálás gyermekkorunk kedvenc játéka volt. Nem sok semmi kellett hozzá: egy bot, amivel megrajzoltad a porba vagy a földre (városi ficsúrok krétát loptak a suliból, hogy mindezt azt aszfaltra kenjék), egy kavics, amit dobsz magad elé, meg te és még valaki, meg minimum egy láb, amivel ugrálsz. Az ugróiskola kifejezetten jó játék, még az sem kell zavarjon minket, hogy eredetileg – talán – a harci kiképzés része lehetett, teljes menetfelszerelésben kellett végig ugrálni rajta a katonáknak. Isten ickázása közel sem annyira gyermekjáték, igaz a főszereplői mégis gyermekek. Azok, akiket akkor Egyiptomban Isten angyala megkímélt, azért, mert a páskabárány vérével megkenték az ajtók szemöldökfáját. Innen jön a szó, az ünnep, erről beszél Jézus az övéinek: két nap múlva jön a páska, amikor Isten átugrotta azokat a házakat, amikor Isten megkímélte az elsőszülötteket. Josephus „tudósítása” szerint volt olyan páskaünnep, ahol több, mint 250 ezer páskabárányt öltek le, tekintettel az elfogyasztási szokásokra, ez több milliós zarándoktömeget jelenthetett. Így már érthető, hogy a farizeusok és főpapok miért tartottak a lázadástól és a tömegtől, érthető Júdás miért ekkor keresi fel őket, és talán jobban értjük a Jó Isten időzítését is. Amit nem értünk, s amit akkor sem nagyon értettek a páskára készülő tömegek, hogy miközben több százezer bárányt áldoztak azért, mert Isten megkímélte az elsőszülötteiket, a háttérben Isten éppen az Ő egyetlen egyszülöttjének az engesztelő halálát készítette elő. Nekünk ilyen Istenünk van, aki a másén könyörül, a magáén nem. Krisztust nem ugorja át, Krisztust nem hagyja ki, rajta nem könyörül, azért, hogy ezzel rajtunk megkönyörüljön. Isten ugróiskolájában így lesz főszabály, hogy a pályán nem az megy végig, aki bárányt áldoz, meg tömegesen ünnepel, meg vallásos alkalmakra jár, hanem az, aki az egyetlen és igazi páskabárányhoz, magához Jézus Krisztushoz a lehető legerősebb szeretettel kötődik.
