„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát?” (9.)
Marom magam… de nagyon. Valahol a lakásban, míg én próbálok engedni Isten Lelke vezetésének messziről foszlányok jutnak el az agyamig, a TV-ben csillagok születnek, illetve születnének, ha nem lenne eleve hallva született ötlet, hogy színpadra lépjenek. Nem is tudom, hogy mondjam, vagy, hogy írjam, de annyira egyértelmű, hogy ki az, aki nem juthat tovább. Meghallod, meglátod és tudod, érzed, egyből lejön, hogy hiteles vagy nem. Ha beleborzongsz abba, amit csinál, ha libabőrös leszel, ha elfelejtkezel magadról, akkor egyértelmű, hogy továbbjutnak, hogy megkapják a szükséges négy igent. Na de az, ami hamis, ami béna, ami giccs, amiben egy pillanatnyi tisztességesen megélt őszinte emberség nincsen, annak nincs esélye és joga sem tovább jutni. Marom magam… de nagyon. Mert az, ami egy kereskedelmi tv csatorna műsorában egyértelmű, az sajnos az életünkben már nem az. Pedig tényleg ugyanaz az elv van mögötte, a nagy kérdés: ki fog tovább jutni? Ezt a kérdést a Bibliában még úgy álcázták: ki örökli az Isten országát?! Erre a kérdésre a válasz: az, akit a 3 fős zsűri továbbjuttat. Atya, Fiú és Szentlélek majd eldöntik, kit juttatnak tovább, ki az, akikből – ha nem is csillag – de Isten engedelmes gyermeke születhet. De annyira egyértelmű, hogy aki hiteltelen, aki hamis, aki szörnyű annak nagyon kevés esélye van továbbmenni. Vagy nem tudjátok? Nem tudjátok, hogy igazságtalanok, paráznák, bálványimádók, házasságtörők, bujálkodók, fajtalanok, tolvajok, nyerészkedők, részegesek, rágalmazók, harácsolók nem fogják örökölni Isten országát? És ez tényleg nem a zsűrin múlik…
