„De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” (6.)
Nem tudom álltál-e már meg tengerparton? Igen, tőlem lehet ez a Balaton, végül is ez a magyar tenger. Nem, nem baj, ha csak a déli partot ismered, legalább nem fulladsz vízbe, úgysem tudsz annyit gyalogolni. Igen, nem feltétlenül tengerre gondolok, hanem nagy vízre, aminek nagy hullámai vannak. Hogy anyádékkal voltál wellneszbe és ott volt hullámtörő? Hullámtörő a krematóriumban van drágaságom, de értem. Az is jó lesz. Szóval láttál már hullámot? A CSI-ban… rendben, nekem az is jó. Csak hadd mondjam már el a lényeget. Köszi. Nem, nem kérdezhetsz többet. Igen, te még nem szóltál hozzá. Hogy az Lars von Trier legjobb filmje? Most megleptél, mert tényleg érdekes a film, de te mirét nézel ilyen filmeket? Mindegy, ne válaszolj, kérdezd meg anyádékat. Szóval, ha álltatok már tenger, balaton vagy esetleg wellnesz parton és láttatok már hullámot, nem emberit, hanem vizit, akkor azt is láttátok, amit a Lars von Trier filmben is lehetett látni. Nem, nem egy újabb skandináv valláskritikát, hanem azt, ahogyan a víz folyamatosan mozgásban van, hol kisebb, hol nagyobb hullámokat vet, néha csendben ringat, néha hangosan pusztít. Na drágáim, ne legyetek olyanok, mint a hullám, hanem legyetek olyanok, mint a szikla. Igen, tudom, hogy abban milyen jóképű a sónkoneri, de nem az a szikla, hanem az, amelyiken megtörik a hullám. Miért? Mert az stabil. Tudom, hogy a víz az Úr, de nincs még október 23.-a, hanem csak annyit akarok mondani, hogy a hit nem víz, hanem szikla. Bármit tesztek hitből, annak szilárdnak és állhatatosnak kell lennie. Mi? Hogy itt van a busz tehát áll a hatos? Na, ha itt van menjetek. Vége a hittanórának….
