„A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg.” (19.)
Biztos vagyok benne, hogy a Tankcsapda nem mindenkinek indítja be a zenei nyálelválasztását, de talán sokaknak be-bevillannak szövegek, amiknek igazságtartalma még keresztyén közegben is megállja a helyét. Olvasgatva a Példabeszédek könyvének mai passzusát nekem az villant be „A legjobb méreg” örökbecsűből, hogy „Nem lennék a helyedben, mikor golyó lesz a fejedben.”. Mert legyünk őszinték, a bűnösök útja nagyon sokáig még akár csábító is lehet, hiszen siker, pénz, kitudjamégmi, sok minden, ami elsőre nekünk is jól jönne. Ha nem tudnánk, hogy sajnos ennek az útnak van egy nagyon komoly velejárója, a rossz lelkiismereten, a rossz álmokon és az állandó lebukástól való rettegésen túl. Ez pedig a sűrű sötétség, amiben az ember elveszíti minden korábbi és normális – már ha volt neki ilyen – tájékozódási pontját. A bűnösök útján kódolva van a bukás és a botlás, hiszen egy idő után nem tudja hová és merre megy, a dolgok túlnőnek rajta, a dolgok szépen kicsúsznak a kezéből és az élete szépen lassan semmi más nem lesz, mint ennek a látszatnak a fenntartása és menedzselése. Sűrű homály. Nemcsak a szem előtt, hanem a lélekben is. Kontrollvesztés. Isten nélküliség, valójában egy állandó menekülés önmaga, a tettei és annak következményei elől. Ezért bátorít az Isten, hogy addig hagyd el ezt az utat, míg nem késő, míg van perspektíva, míg fel tudod emelni a fejed és látsz magad előtt utat, mert egy idő után csak a sötétség marad. Ezért vannak utak, amikre rá sem kell lépni, ahol nem kell mérlegelni, nem kell dilemmázni, hiszen úgy is tudod mi lesz a vége. Nem, nem te leszel a kivétel és nem fogod megúszni. Botlani fogsz. A kérdés csak az, hogy mekkorát… vagy, hogy rajtad kívül ki roppan még bele, ki törik meg, ki hagy el… itt nincs hepiend, nem kell erre az útra lépni. Ennyi!
