„Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked!” (8.)
Alig ismerek olyan lelkészt, aki ne lenne hiteles, hiszen vagy egy babaváró, vagy egy jó kis „enyém az előszoba, a banké a nappali” projekt még vagy tizenöt évig dübörög az életében. Aztán jön az a kategória amikor nem pénzzel tartozunk a banknak, hanem az életünkkel Jézus Krisztusnak. Sok ilyen hiteles lelkészt és keresztyén embert ismerek, akiknek az adóslevele oda van szegezve a keresztre. Nemcsak elvégeztetett, hanem ki van fizetve, ki van, meg van váltva. Ez azért nagyon lényeges, mert a próféta, a pap, a bizonyságtevő tini hitelességének a kulcsa az a Krisztushoz tartozás megélése. Nyisd ki a szád – mondja Isten az övének, és az rögtön kinyitja. Ez teszi mássá, ez teszi különbé, ez teszi lehetővé, hogy szóljon, hogy engedelmessége kiemeli őt az engedetlen tömegből. Ez a kulcs. Mert ha továbbra is engedetlen vagyok, akkor úgy élek, mint akinek az adóssága még mindig nincs kifizetve. A keresztyén ezért más, ezért van éles különbség a hívő és a vallásos szokásokat hit nélkül gyakorló emberek között. Míg az utóbbi azért csinál valamit, hogy az áhított megváltás végre az övé legyen, a hívő tudja, hogy már az övé és az efölötti hála engedelmességre ösztönzi. Ne légy engedetlen. Ez nem annyira népszerű manapság az egyházban, de ez van. Az ószövetségben és az újban is ez az Istenhez tartozás ismertetőjele. Szóval lehet smúzolni a nagyokkal, meg úgy tenni mintha, meg könnyes szemmel megrebegtetni pár hangzatosnak tűnő közhelyet. Az még nem keresztyénség és nem Krisztus követés. Az engedelmesség már sokkal inkább.
