„A harcmezőn esel el; én megmondtam! – így szól az én Uram, az Úr.” (5.)
A mai találóskérdés így hangzik: Mi az, ami az alábbi települések mindegyikében biztosan van? A versenyző helységek: Börvely, Bököny, Pétervásár, Nyírbogárd, Székelykeresztúr. A hosszú és kimerítő találgatásokat megelőzendő elárulom, hogy ezeken a településeken az emberek irónia és humor iránti érzéke kiemelkedően magas. Ennek legékesebb bizonyítéka pedig az ezeken a településeken található temetőkben keresendő, ahol humorosabbnál-humorosabb sírfeliratok szórakoztatják az értő és műkedvelő látogatókat. Egy kis ízelítő, hogy olyan református módon fussunk rá a halottak napjára. „Bevégezvén Tóth Pál a földi életet, e sírba tétetett. / Nyugodnék ő szegény odalent békével, de ott is együtt van a feleségével.” Egy kis önirónia: „Itt nyugszik Józsa Pál, ki a vízbe fulladt, / Jól teszi ki érte néhány könnyet hullat. / Ötvenegy évet élt, megitta a telkét, / S mégsem a bor, Hanem a víz Oltotta ki lelkét.” Egy kicsit modernebb is van „Itt nyugszik Fodor, a tót, Aki gyufával nézte a benzineshordót, Hogy van-e még benne? Oszt vót!” A legbájosabb pedig egy hipochonder sírfelirata: „Ugye megmondtam?!” Nekünk most ez utóbbira van szükségünk teológiai konzekvenciák levonásához, az összes többi puszta szórakoztatás céljából íratott le. Mi emberek úgy működünk, mint a hipochonder: addig mondogatjuk, amíg csak tudjuk és ha egyszer megtörténik, akkor elmondhatjuk, hogy elmondtuk. Jön a felcsattanás: Ugye megmondtam?! Istennél kicsit máshogy működik a dolog, mert Ő nem csattan fel, nem lepődik meg, nem kell bizonygatnia és nem lesz sírfelirata sem. Ha Ő azt mondja, hogy „én megmondtam”, akkor az nem egy majdani lehetőségnek az esetleges bekövetkeztére utal, hanem mindig az elkerülhetetlent és megmásíthatatlant jelzi. Egyszer majd olvasd így a Szentírást, hogy Ő megmondta!
