„Olyan szeretők iránt gerjedt vágyra, akiknek a teste feltüzelve olyan, mint a szamaraké, és akkora a hímtagjuk, akár a lovaké.” (20.)
Mielőtt kiakadsz, szerintem ebből a szakaszból ez még egy szalonképesebb igevers, de az is csábító volt, hogy a szűzies kebeltapogatást emeljem ki, ahol nem a tapogatás a szűzies, hanem a kebel, amit illetéktelen kezek tapogatnak. Hát ez is egy olyan szakasz, amit nem viszünk fel a szószékre, pedig lehet, hogy kellene, talán pont azért, mert ha Isten mer ennyire direkt és erős képekkel valamit kifejezni, akkor nekünk sem kellene ezekbe belepirulnunk. Mert itt valójában azért használ a próféta ennyire erős verbális képeket, mert nyomatékosítani akarja a helyzet és az ügy komolyságát. Annyi mindent kenünk el, a szóvirágok tavaszi mezejében csokrot szedünk a negédes körmondatokból, és addig tompítunk, addig csiszolunk, míg semmi sem marad Isten eredeti üzenetéből és eredeti indulatából. Mert ez az utóbbi – tehát az ahogyan mondja – legalább annyira fontos, mint az, amit mond. Nem lehet finomkodva leírni azt, amikor az embert megcsalják, amikor a legszeretettebb lény elárul. Nem lehet némán tűrni azt, amikor rácsapnak az ujjadra, felüvöltesz a fájdalomtól, mert ez a normális. Isten üvölt, Isten zokog, Isten dühöng, Isten kimondja azt, ami van és ahogyan van. Olyan a népem, mint az a szajha, aki olyan pasikkal, akik olyanok, mint a szamarak meg a lovak. De muszáj megdöbbenteni, muszáj lerombolni az álszentség falait, mert az ember olyan könnyen bújik ki a felelősség alól, olyan könnyen magyaráz ki mindent. Ezt a jelenetet nem tudom elképzelni egy ilyen brit szmokingos teázós hangulatban, ahol a próféta kimért stílusban, kisujját eltartva belekortyol a teájába és a következőt közli: Nos, bátorkodom megjegyezni, hogy az a kis affér Asszíriával talán már hagy némi kivetnivalót maga után. Sokkal inkább az a kép van előttem, aminek itt Ezékiel hangot is ad: vérben forgó szemmel, habzó szájjal üvöltve cicikről, meg hímtagokról szembesíti a népet azzal, amit tett. Mert van, amikor nincs értelme finomkodni. Tolni kell. Egyenesen, direktbe.
