„Mert éppen az, hogy Isten szerint szomorodtatok meg, mekkora buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését! Mindenképpen igazoltátok, hogy tiszták vagytok az ügyben.” (11.)
A kis Móricka elég rendetlen gyerek, hiába dolgoznak rajta elemi erővel a szülők és a pedagógusok. Állandóan elhagyja a dolgait, nem figyel semmire, ráadásul minden áldott nap úgy jön haza az iskolából, hogy tiszta mocsok és kosz tetőtől-talpig az egész gyerek. Egyik nap úgy érkezik haza, hogy ki sem látszik a koszból, ráadásul elhagyta az új melegítőjét is, amiért édesanyja irgalmatlanul megszidja. A szidás után bezavarja a gyereket a fürdőkádba, ráparancsolva, hogy mosdjon le rendesen. Míg a gyerek mosakszik, édesanyja a konyhában tesz-vesz, s hallja ám, hogy a gyerek kiabál. – Édesanyám, lemostam magamról egy heti koszt. – Nem baj fiam, csak fürödj tovább. Pár perc múlva a gyerek újra üvöltözni kezd. – Édesanyám, már lemostam magamról két heti koszt! – Nem baj fiam, csak fürödj tovább. Nemsokára a gyerek újrakezdi. – Édesanyám, már egy havi koszt lemostam magamról. – Nem baj fiam, fürödj tovább, hátha ott lesz a melegítőd is!!! 🙂 Egyre inkább azt gondolom, hogy az embernek addig kell mosakodnia, amíg nem igazolja, hogy mindenképpen tiszta. Persze a szappant meg a vizet jól kell megválasztani, mert nem minden hozza le a ránk rakódott szennyet. Nálunk nem a hosszúság hozza meg a várva várt tisztaságot, hanem az intenzitás. Krisztus váltsága és halála az egyetlen olyan lehetőség, amibe belekapaszkodva tényleg megtisztulhatunk, s igazolhatjuk tisztaságunk mind az Isten, mind az emberek előtt.
