„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” (5.)
Akkor, amikor a legújabb Narnia filmben Caspian és társai fogságba esnek, szemtanúi lesznek annak, ahogy a sötétség elnyeli magatehetetlen áldozatait, akiket a rabszolga kereskedők küldenek a biztos halálba. Ülnek szegény áldozatok egy csónakban a tengeren, majd valamiféle sötétzöld füst gomolyog végig a felszínen, majd elnyeli őket. Aztán a film legvégén, amikor a hasonló sötétzöld füstbe burkolózó szigetre, amikor legyőzik kísértéseiket és félelmeiket a Hajnalvándor utazói, egyszer csak betör a fény, akkor ahol a fény belép a sötétségbe, ott a nemcsak, hogy oszlik a sötét, hanem teljesen el is tűnik. A sötétség és a fény együtt létezni ebben a világban nem tud. A sötétség befogadja a fényt, s vagy elnyeli, ezzel véget vetve a világosságnak, vagy, ha a fény az erősebb, akkor azzal, hogy a sötétség befogadja, önmaga meg is szűnik létezni. Vagy a fény vagy a sötét, de valamelyiknek győznie kell. Ez nem Star Wars, nem Jing-Jang, hanem az Isten változhatatlan igéje: az Ő világrendjében a sötétség nem maradhat meg a fénnyel szemben. Ha befogadja, akkor semmivé lesz, mert úrrá semmiképpen sem lehet rajta. Jézus Krisztusban a világosság egyszer s mindenkorra legyőzte a sötétséget, s minden látszat ellenére, a sötétség nem lehet úrrá a világosság felett. Aki ezt nem tudja, aki ezt nem hiszi, az egyszerű áldozatként ül és várja, hogy elnyelje a sötétség. Sötét élethelyzetek, döntések, sötét érzések és szavak. Pedig a világosság a sötétségben fénylik, és a sötétség már nem győzheti le! Egyedül mi vagyunk azok, akik választhatjuk a sötétséget, ezzel nemet mondva a világosságra. De még nem késő! Hallgassátok a világosság szavát: „Jézus ezt mondta nekik: „Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.” (Jn 12:35)
