„Jézus azonban ezt mondta nekik: – Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!” (16.)
Mielőtt valaki a szívéhez kapna, hogy már ide is beszűrődött a kampány, csak finoman jelzem, hogy eszembe sem jutott a magyar politikai elit hasonló nevű frontembere, most egészen más valaki jár a fejemben. Igaz, a politikai elit is etet minket sok mindennel, de ma sokkal magasabb szintű táplálékról lesz szó. A több Michelin csillagos éttermeket futtató Gordon Ramsay egyik műsorában Anglia legjobb éttermeit keresi. Az éttermeknek különböző kihívásoknak kell megfelelnie. Ilyen például egy tömött busz váratlan megjelenése az étterem előtt, amiről leszáll 35 ember, és mindegyik enni akar, persze nem menüt, hanem az étlap egy-egy pompás darabját. Aztán persze kiértékelik, hogy mennyire is bírta az étterem a nyomást, mert egy ilyen helyzet megoldásához profizmus és összehangolt csapatmunka kell. Etetni felelősség, legyen szó egy luxusétteremről vagy csak nagymama hétvégi kosztjáról, mert egyikben sem lehet az ember megalkuvó. Jézus Krisztus felszólítása egyértelműen jelöli ki a feladatot tanítványai számára, az éhező világ etetése minden Krisztust követőnek a feladata. Ez ugyanakkor minőségi kérdés, mert ha az emberek nem kapnak enni, vagyis senki nem él eléjük hiteles keresztyén életet, akkor hazamennek. A gagyi, a romlott, a rossz ízű, a kevés nem kell senkinek. Itt lenne az ideje így is megnézni az életünket, keresztyén emberként vagy közösségként, hogy mi mit is adunk enni az embereknek?! Persze nálunk nincsen étterem és ételminősítés, de talán elég lenne egy kis józan önvizsgálat, amely csak arra néz, hogy az emberek jönnek hozzánk vagy pedig inkább elmennek tőlünk!
