„Mondd meg Izráelnek, ennek az engedetlen népnek: Így szól az én Uram, az ÚR: Elég volt már mindenféle utálatos dolgotokból, Izráel háza! Hiszen idegeneket, körülmetéletlen szívű és testű embereket engedtetek bejönni; jelenlétük szentélyemben meggyalázta házamat, amikor kenyeret, kövérjét és vért hoztatok nekem áldozatul. Ezzel megszegtétek szövetségemet, tetézve utálatos dolgaitokat.” (6-7.)
Október 23.-án, nemzeti ünnepünkön az első ami bevillan az Ákos egyik legszebb dalszövege, annak szomorú valóságot festő első pár sora. „Folyton folyik a kampány, zúdul minden felől, jelszó jelszó hátán…” Most vonatkoztassunk el attól, hogy Ákos maga is a kampány, maradjunk az alapjelenség tökéletes leírásánál: ma már minden is kampány. Vagy balra, vagy jobbra, de itt mindenki úgy állít a saját szolgálatába eszméket, történelmi tényeket vagy azok értelmezését, ahogy éppen nem szégyelli. Békemenet jobbról, meg Elkrtuk film, amit püspökök és papok méltatnak, balról pedig a szokásos koncepció nélküli elvtelen lefekvés az aktuális nyugati trendeknek. Mit tehetünk mi, akik ennek az egésznek ide vagy odahúzó, egyikkel vagy másikkal szimpatizáló nézőközönsége vagyunk? Isten igéje ebben is pontosan eligazít bennünket, Ezékiel könyve határozottan foglal állást: Van, aminek van helye az Isten népe között, és van, aminek nincs. Van, ami való a templomba és van, ami nem. Izrael bűne – éljen bármelyik történelmi korban, nevezzék akármilyen egyháznak vagy közösségnek – mindig a felhígulás, a feloldódás, a környező népek ideológiájának vagy bálványimádásának a majmolása. A körülmetéletlen szívű és testű emberek a saját rendszerük szerint élnek, de „köztetek ne így legyen”, hangzik a parancs. Mint ahogyan az is elhangzik, hogy elég volt. Elég volt abból, hogy tudatosan olyan embereket engedünk az életünkbe vagy a közösségeink életébe, akik olyan ideológiákat és gondolatokat hoznak, amikről nem beszélgetni meg vitatkozni kell, hanem nem engedni neki semmiféle teret. Az ördög ajánlatait nem mérlegelni kell, hanem elutasítani, mert minden mérlegelés, minden tétovázás valójában már egy-egy ajtónyitás annak, aminek nincsen helye közöttünk. Függetlenül attól, hogy jobbról vagy balról hiszi vagy nem hiszi az Istent!
