„De ha a gyülekezetet gyűjtitek össze, ne harsogva fújjátok.” (7.)
Néha sikerül meggyőznöm magam, hogy nem vagyok erre a világra való, illetve, néha olyannyira hidegen hagynak a világ történései, hogy a saját magam dolgát nehezítem meg. Az úgy volt, hogy próbálva nem a leghatalmasabb ökológiai lábnyomot hagyni, betértem egy meg nem nevezett boltba, mivel emlékeim szerint ott volt egyrétegű eü papír. Mert ugye ha nincs, akkor nincs, ez pedig elég kellemetlen tud lenni. Na sikerült is megtalálnom az ominózus papírt, aztán büszkén beálltam egy pénztárhoz, ahol olyan ostobán néztem ki, ahogyan csak kinézhet az ember, mert minden pénztárnál állt 20-25 vásárló, parfümök, játékok, csokik, írószerek, én voltam az egyetlen, aki képes volt nyolc guriga papírt szorongatni a hóna alatt. Mert ugye glamúr napok vannak, amikor is jelentős kedvezménnyel lehet dolgokat vásárolni a legkülönbözőbb helyeken, beleértve azt a boltot is, ahol én álltam sorba. Azt hiszem a legviccesebb az volt, amikor közel fél óra várakozás után a pénztáros lány kedvesen megkérdezte, hogy van-e glamúr kuponom. Nem volt. Maradt a teljes árú papír. Meg az élmény, hogy mi is kell ma sok ember egy helyre gyűjtéséhez. Ma is van trombita, amit ha megfújnak, akkor hatalmas gyülekezetet gyűjtenek össze. Hirdetés, vásárlás, ócsóbb meg több. Ez is egy módja az istentiszteletnek, de van egy másik is. Ahol nem ezt és nem olyan erővel fújják, hanem csak szelíden, csöndesen, olyan egyszerűn. Ahol nem venni lehet olcsón, hanem kapni ingyen, de mégis a lehető legdrágább áron.
