„Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.” (10.)
Ha már házasság hete, akkor adjunk mi is egy esélyt a jól működő monogám kapcsolatoknak, mindezt tegyük stílusunknak megfelelően. Miért kötelessége egy feleségnek főznie és enni adnia a férjének? Azért, mert a genfi egyezmény szerint a fogva tartó hatalom köteles a fogoly tisztességes ellátásáról gondoskodni! Mielőtt lelkes szüfrazsettek láncolják oda magukat az Instagram kerítéséhez tiltakozva újabb hímsoviniszta kirohanásom felett, csak szeretném megjegyezni, hogy ez egy ártatlan vicc volt, itthon én főzök és a feleségem engedélye nélkül amúgy sem nyilatkozhatom. 😊 😊 😊 Persze azt, hogy kinek mi a kötelessége sajnos a hétköznapok sűrűjében már nem ennyire lazán viccelődve fogalmazzuk meg, ráadásul manapság ez is a „nemszeretem” szavak közé tartozik. Akkor amikor minden egy lehetőség, amikor szabad vagy bármire is, akkor nem trendi kötelességről beszélni. Jézus Krisztus mégis megteszi, nemcsak akkor ott az övéinek, hanem azóta is folyamatosan tanít és nevel bennünket erre is. A keresztyén létezés, vagyis Krisztus követése az nem valami, amihez majd tapsikolni fognak a mennyben. Nem dobnak kockacukrot az angyalok egy-egy jól sikerült életsztorink után, ha esetleg nem lopsz, nem sikkant fel Gábriel, ha nem paráználkodsz nem tesznek fel a mennyei erkölcsrendészet büszkeségfalára. Ha elmész templomba nem kapsz egy csillagot a rendes keresztyén sétányon, mert mi sem természetesebb annál, hogy mindezt megteszed. Nem azért, mert el akarsz érni valamit ezzel itt vagy odaát, hanem hálából azért, mert Jézus Krisztus minden megtett már érted. Emlékszel mit mondott a Főnök? Én szent vagyok, ti is szentek legyetek. Ezért mondta azt a Főnök Fia, hogyha megteszel mindent, amit Ő és mindent, amit Ő kért, akkor is csak azt teszed, ami a kötelességed keresztyénként. Igen, tudom, ez így elsőre nem fér bele a genfi egyezménybe, de akkor is ez az evangélium!
