„Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát. (4.)
Azt mondják azok, akik értenek hozzá, hogy ennek a napjainkban megszűnő világrendnek az egyik legmegrázóbb következménye nem egészségügyi, hanem sokkal inkább gazdasági lesz. Az is izginek tűnik, hogy a gobalizmus támasztotta igényeket hogyan fogjuk vissza szorítani, lesznek-e a fapados járatok, és el tudunk-e repülni 15e forintért Ibizára, meg jön e hozzánk az Argentin marha?! Bizonyos szektorok bedőlnek vagy leépülnek, és abban sem vagyok biztos, hogy mindenki majd kicsiny hazánk felfedezésében látja a kedvenc nyári programot, ezzel erősítve a vendéglátást és a turizmust. Mert kérem a globalizáció kényelmessé tette az embert, minden évszakban van banán és dinnye, és bármikor elrepülhetünk Balira pancsikázni, és természetesen, amikor meg egy vírus repül velünk haza és dőlnek a nyugdíjasok a Teverébe meg a Tajoba, akkor fel vagyunk háborodva. Nem mennék bele mélyen szántó filozófiai vitákba, de az alap probléma pontosan az, amit Jézus is megfogalmaz az özvegyasszony két fillérjével kapcsolatban. A krisztusi életvitel azt nézi, amit adhat, mindezt nem színleg, hanem tényleg, lehetőleg teljességből ad teljességet, ahogyan az özvegyasszony is, aki szegénységéből is odaadta mindenét. Míg az előkelők, a képmutatók igaz lehet sokat adtak, de nekik nem az számított, hogy mennyit adnak, hanem hogy mennyi az, ami megmarad nekik. Ez a modern világ legnagyobb becsapása: azt nézni miből mennyi marad nekem. Jézus Krisztus nagypénteki halála nem részleges, hanem teljes áldozat a teljes emberért. Ő is mindenét adta, nem maradt neki semmi, azért, hogy minden a miénk lehessen. Mi sem érhetjük be kevesebbel!
