„Így tettek, és leültették valamennyit.” (15.)
Biztos vagyok benne, hogy a nagytöbbségnek semmit sem mond a címben szereplő csöppet sem kedves úriember, pedig egy világhírű márka szlogenjét köszönhetjük neki, pár gyilkossággal karöltve. Most úgy is reneszánszukat élik ezek a sztorik, de én nem vájkálnék az illető „munkásságának rejtelmeiben” csak a kivégzésekor mondott „Let’s do it!” utolsó mondatba kapaszkodnék bele. A világhírű sportszergyártó cég egyik reklámszakembere talált rá erre a mondatra és lett belőle a „Just do it!”, ami 1988 óta kering az éterben a Nike életfilozófiájaként. Tudom, mi egy sokkal régebbi cég vagyunk, a szlogen is más, igaz, ezt is egy halálraítélt mondta, de azért én mégis tanulnék a Nike-tól, főleg azért, mert úgy tűnik, hogy Jézus Krisztus valami nagyon hasonló keretrendszerben akarta látni az övéit. Krisztus mond valamit, és a tanítványok gondolkodás nélkül megcsinálják. Ez a csodatétel előfeltétele, a feltétlen engedelmesség. Ott van az a rengeteg Jézusra figyelő ember, csaknem tízezres tömeg, éhesek, és Jézus nem szúrja le az övéit, amikor azok nem tudnak nekik enni adni. A csodáért nem a tanítványok felelnek, nem nekik kell végül megtenni, nekik „csak” le kell ültetni őket, szervezni kell, előkészíteni a terepet, aztán Jézus Krisztus teszi meg a csodát. „Ültessétek le őket”, hangzik a parancs, és ők így is tesznek. Nem megy a lamentálás, hogy most akkor ötven fős, vagy negyvenkilenc, esetleg lehet-e térdepelni, vagy mindenképpen ülni kell, és mi van a kis Jákóbbal, aki pont az ötvenegyedik lenne, de amúgy meg nem akar enni az anyukája nélkül… Just do it. Csak csináld. Nem kell tökölni, nem kell visszakérdezni, engedelmeskedni kell, mert ez a keresztyénség. Feltétel nélküli engedelmesség Krisztusnak, ha pedig ez nem megy, akkor nem kell azon sírni, hogy nincsenek csodák, mert miért is lennének? Szóval, csak tedd meg amit Jézus mond, aztán figyelj és ámulj!