„Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa.” (19.)
Volt bennem némi halovány remény, hogy a sok európai nyelvben megtalálható „Fügét mutat” mondás mutat némi összefüggést ezzel a bibliai történettel. Úgy adja magát a sztori, hiszen a fa, aminek fügét kellett volna mutatnia, nem mutatott fügét és ezzel valójában fügét mutatott az Úr Jézusnak. Aztán némi oknyomozás után rám szakadt a nagy valóság meg az összes online is fellelhető etimológiai szótár és szomorúan kellett megállapítsam, sok mindenhez van köze a fügemutogatásnak, csak nem a Bibliához. A legérdekesebb anekdota Nagy Frigyes nevéhez kötődik, akinek a feleségét a milánóiak kiutasították a városból, erre az uralkodó úgy felhúzta magát, hogy arra kötelezte a város lakóit, oldjanak meg egy ügyességi feladatot. Egy fügét kellett egy öszvér farába betolni, majd előhúzni úgy, hogy a kezüket sem az input, sem az output munkafolyamatnál nem használhatták. Ha nem erre emlékezünk akkor, amikor fügét mutatunk, akkor lehet csak egyszerűen a két ujjunk között kidugott hüvelykujjunkkal imitáljuk a régi görög, ír vagy skót szokást: tunikát, szoknyát fel és megmutatni mi és mennyire kíváncsi bármire is. Jézusnak a fügefa csak levelet mutat és nem fügét, ami azt jelenti, hogy a termése már nincs rajta. Volt, de leérett, megették, sajnos már csak a levél van, és a lényeg, a gyümölcs hiányzik. Ahogyan a templom megtisztítása jel volt, úgy a fügefa elszárítása is egy jel, a gyümölcstelen élet, a funkcióját vesztett Izrael rémisztő jele. Ez a mindenkori egyház és így a keresztyénség, s benne a mi életünk ítélete is. Ha nincs gyümölcs, akkor funkciótlanok vagyunk. Persze az árnyék, az is fontos, meg köré lehet gyűlni, a fügefa, mint meeting pont, cuki. De nem ez létezésének oka és értelme, hanem az, hogy gyümölcsöt teremjen. Minden más felesleges pótcselekvés.
