„Péter és János azonban így válaszolt nekik: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (19-20.)
„Freedom” van. Nem is akármilyen. Ma már annyira szabad vagy, hogy szinte bármit megtehetsz, megvehetsz, megnézhetsz, kimondhatsz és elhallgathatsz… hogy miért? A válasz megdöbbentően egyszerű. Mert megteheted, mert megtehetjük. Ilyen világban élünk. Ma már minden erről szól, mi az, amit megtehetsz: így kerülsz be villába, TV-be, csapatba, pártba, parlamentbe. Közben érezzük, a média vagy politika felnagyított „megtehetős” emberein túl körbevesz minket egy világ, amit pont az ellenkezője határoz meg. Mi az, amit nem tehetsz meg. Beszűkítenek, leírnak, beskatulyáznak, vagy éppen nem becsülnek, vagy nem fizetnek meg. És máris felsír bennünk a keserű panasz: Nem tehetjük meg! Pedig de megnéznék, de megvennénk, de élnénk vele, de örülnénk neki. De sajnos nem tehetjük meg. A Jézus Krisztusba vetett hit ezt is átalakítja. Péter és János szemben koruk és kultúrájuk legtekintélyesebb csoportjával, miközben próbálják őket leírni, beszűkíteni, olyan nyugodtan, igazi szabadsággal mondják ki: Nem tehetjük meg, hogy ne mondjuk el mindazt, aminek tanúi voltunk. És a „nem tehetjük” az itt nem panasz, nem sóhaj, nem kényszer. Ez az emberi léleknek az a szabadsága, amit Krisztust követve kaphatsz meg. Gondoltad volna? Szabaddá így lehetsz: nem teheted meg, hogy ne mond el mindenkinek, amit Jézus Krisztus érted tett. Nem teheted meg, hogy elhallgasd az örömhírt, nem teheted meg, hogy ne lássák az arcodon, a szavaidon, az életeden az emberek, hogy te Krisztust követed. Ha szabad akarsz lenni, nem teheted meg!
