„… végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (8.)
Ha még vannak ködös emlékeid a magyar órákról, a címben szereplő kifejezés megfejtése lehetne egyszerűen annyi, hogy olyan stílusalakzat, amely úgy jön létre, hogy a fő szó szótövei ismétlődnek. Eszembe sem jut, hogy műveltségi fekete lukakat próbáljak meg betömködni az amúgy is megterhelt kamasz életeken, sokkal inkább szeretném felhívni a figyelmet ennek a stílusalakzatnak a fontosságára. Mert, aki nem tudja mi a figura etymologica, az-az ember nehéz szívvel várhatja majd az élet utáni élet csodálatos ajándékát. Mert ugye ez a hosszabb szakasz pontosan arról, szól, hogy lesznek olyanok közülünk, akik végezetül különleges ajándékot kapnak: az igazság koronáját. Olyan ez, mint a régi olimpiák győzteseinek a babérkoszorú, amely elismeri, hogy ők voltak a legjobbak és ők nyertek az adott számban. Még olyanról is tudunk, hogy a városfalon nyitottak egy teljesen új kaput annak, aki a babérkoszorút viselte, hogy egy olyan kapun keresztül belépve ünnepeljék, amin Ő az első, aki keresztülmegy. A legnagyobb jutalom és a legnagyobb tisztesség, ha valaki megkapja a babérkoszorút vagy az igazság koronáját. Isten szeretetének különleges bizonyítéka az, ahogyan bánik velünk és amilyen lehetőséget lát belénk. Az igazságból igazságosan élők jutalmul az igazság koronáját kapják, azok, akik nemcsak elméletben tudják, hogy mi a figura etymologica, hanem a gyakorlatban meg is élik. Akik várván várják Isten közelségét, vagyis mindennél jobban ezt a csodát várják.
