„Salamon fia volt Roboám, ennek a fia Abijjá, ennek a fia Ászá, ennek a fia Jósáfát, ennek a fia Jórám, ennek a fia Ahazjá, ennek a fia Jóás, ennek a fia Amacjá, ennek a fia Azarjá, ennek a fia Jótám,…” (10-12.)
A paraszt kisfia nagyon beteg. Egyszer csak valaki bekopog az ajtón. A paraszt idegesen kinyitja az ajtót, majd látja, hogy a halál kisfia áll ott a kaszájával. – Add oda a kisfiadat, lejárt az ideje! A paraszt dühösen azt mondja neki, hogy „Nem adom!”, és becsapja az ajtót! Fél óra múlva újra kopognak, a paraszt idegesen ajtót nyit, majd látja, hogy a halál fia meg a nagy halál a kaszájukkal állnak ott, és a halál kisfia sírva mondja az apjának a parasztra mutatva: – Ő volt az!
Hol is kezdjem?! Talán a legelején kellene, mert úgy mégiscsak érthető. Furcsa ez az apa-fiú viszony. Mert az apák hamarabb voltak, mint a fiak. Persze az apák is voltak fiak, de a sor legeslegelején mégiscsak egy apa áll. Sok mindent meghatározó kapcsolat az apákhoz való viszony, függetlenül attól, hogy hol is vannak ezek az apák. Ismerek egy fiút, aki nagyon kicsi volt, amikor az apukája meghalt a háborúban. Sohasem találkozott vele, csak egy egyenruhás kép őrizte emlékét a falon, s mégis: ennek a fiúnak volt apja, akire fel lehetett nézni, akinek a nyomában lehetett járni. Mert ez nagyon fontos eleme az apa-fiú kapcsolatnak, hogy legyen kire felnézni, hogy legyen kit követni. Mi apák pedig szeretnénk látni az utánunk jövőket, ahogy a nyomunkba szegődnek, ahogyan követésre méltónak tartanak minket, szeretnénk rájuk büszkék lenni, szeretnénk kimondani felettük, hogy „ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm.” Szeretnénk, ha ők vinnék tovább a nevünk, hiszen ez is a fiak sorsa, hogy a géneken túl szellemi és lelki örökséget hordozzanak. Hiszen az apáknak meg az a sorsa, hogy egyre kisebbek legyenek, míg a gyermekek, meg a fiak egyre nagyobbak, így véve át a nekik szánt helyet. Apák és fiak szüntelen egymásutánja jelzi míg világ a világ, hogy vannak értékek, amik apáról fiúra szállnak, s míg apák és fiak vannak, addig ezek az értékek nem tűnnek el a Földről.
