„A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet.” (16.)
Egyszer régen, amikor még volt erő és kedv dolgozni, vagy csak azt híresztelték, hogy van, akkor nagyon fontos volt, hogy legyen egy olyan jelkép, ami kifejezi mindazt, amit a munka jelent, vagy kellene, hogy jelentsen. Aztán persze koronként ezek a jelképek változtak, alakultak, de mindig megpróbálták jól-vagy rosszul kifejezni mindazt, amit a munka jelent. Ebből ugye nálunk, meg talán még a Litvánoknál a nagy klasszikus sarló és kalapács jelkép használata tiltott, mivel valami egészen másra emlékeztet minket, és nem a munka becsületére. Meg amúgy is, manapság a munkások és a munka jelképe nagyon modernre és kifejezőre sikeredett, hiszen egy fagyi és egy galamb szerepel az új címeren. A hozzá tartozó mondás igen egyszerű és könnyen megtanulható: Ha nem nyalsz, akkor repülsz! Akkor, amikor ilyen és ehhez hasonló elvek mentén szervezünk munkát és életet, akkor talán reménységet adhat mindannyiunknak, hogy nemcsak mi repülhetünk, meg ígéretek, meg infláció a fejünk felett, hanem egyszer még neki indul a nagy sarló. Nem a szegényparasztok jelképe válik le a kalapács mellől, hanem Isten angyalai indítják útjukra a végső napon azokat a sarlókat, amivel betakaríthatják ennek a Földnek a termését, minden ember minden tettét és gondolatát, amivel képes volt szolgálni az Isten akaratát ezen a világon.
