„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen…” (17.)
Egyszer egy szerzetes azt kérdezte a Mestertől: – Igaz-e, hogy az igaz ember lelke győzedelmeskedik a halál felett?! Szokásához híven a Mester semmit sem válaszolt. De a szerzetes nem hagyta annyiban a dolgot, mivel mindennap feltette a kérdést, és mindennap ugyanaz a csend volt a válasz a kérdésére a Mestertől. Végül a szerzetes nem bírta tovább, és azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja a kolostort, otthagy mindent, ha erre az életbevágóan fontos kérdésre nem kap választ. Annál is inkább, hiszen mi értelme van az erőfeszítésekkel teli kolostori életnek, a sok lemondásnak, az egész Krisztuskövetésnek, ha az igaz ember lelke nem győzedelmeskedik a halál felett? Ekkor a Mester megszánta ezt a szerzetest, és így válaszolt neki: – Olyan vagy, mint az az ember – kezdte -, akit egyszer meglőttek egy mérgezett nyíllal, és már haldoklott. Rokonai gyorsan orvost hívtak hozzá, de az ember addig nem engedte az orvost a nyílhoz nyúlni, hogy kihúzza azt, vagy, hogy a sebét ellássa, amíg két fontos kérdésére választ nem kap. Kérdései így hangoztak: Aki meglőtte őt, szándékosan tette vagy véletlenül? Illetve, hogy aki meglőtte őt, férfi volt-e vagy nő? Amíg ezekre a kérdésekre nem kap kielégítő választ, addig nem hajlandó az orvost magához engedni. A történet végeztével a szerzetes mindent megértett, és a kolostorban maradt, s élte küzdelmes mindennapjait tovább. Sokkal egyszerűbb és kényelmesebb az Útról beszélni, mint rajta járni. Sokkal kényelmesebb a gyógyulási folyamat után kérdezősködni vagy azt ecsetelni, mint belevágni a terápiába. Sokkal egyszerűbb a Krisztuskövetésről beszélni, azt elemezgetni, annak okait és következményeit kutatni, mint végre elindulni az Ő nyomaiba lépve, egyenesen utána. Keresztyén nem csak attól leszel, amit hiszel, hanem attól is, amit e hit nyomán az életedben teszel. Sőt! Inkább, amit teszel. Krisztust nem lehet elméletben követni, csak gyakorlatban. Hiszen attól, hogy elmélkedsz a kajáról, még simán éhen halsz. Az esztelen az, aki úgy elmélkedik az ételről és hal éhen, hogy az ott van előtte egy tányéron.
