„Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?” (2.)
Valamelyik nap olvastam egy cikket Európa eddigi legnagyobb lottónyereményeit megnyerő és kilétüket felfedő emberekről, hogyan is alakult a sorsuk miután életük gyökeresen megváltozott. Volt a felsorolásban 16 éves tini lány, vagy skóciai nyugdíjas házaspár, de még egy hollandiai hobó is, akiknek az életére közös módon az volt a jellemző, hogy a nagy nyeremény előtti életük legfontosabb „eseménye” az volt, hogy szorongtak és rettegtek amiatt, hogy mindenből kevés volt az életükben. Kevés pénzből kellett megélniük, kevés lehetőséget kaptak,kevés kiugrási esélyük volt, kevés reményük volt egy jobb életre. Aztán jött a nyeremény, s a legtöbbjükre rászakadt a „sok”, sok pénz, sok barát, sok lehetőség s mégsem szűnt a rettegés és a szorongás, onnantól már a „sok” tartotta rettegésben őket. Vagy az, hogy elveszítik, vagy az, hogy nem tudnak majd mit kezdeni vele. Az ember élete e két fogalom között őrlődik: sok vagy kevés. Mindkettő ugyanúgy lehet teher, lehet megbetegítő valóság, lehet fájdalmas s mégis áhított vágyálom, de mindenünket képes meghatározni, hogy sok vagy kevés! Istennél ez a két fogalom nem létezik, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan mi azt szeretnénk. Nála – azt hiszem – nem az számít, hogy sok vagy kevés, hanem mindkettőben ugyanaz a remény és lehetőség van bele rejtve, mert akár sok, akár kevés, mindenképpen elég. Amikor Jézus Krisztus azt mondja, hogy az Ő Atyjának házában sok hajlék van, akkor rögtön arra gondolunk: Na de mennyi az a sok? Jézus Krisztusnál is, hasonlóan Atyjához a sok az éppen elég, csakúgy, mint a kevés is. Kevés kenyér és kevés hal, s mégis, elég azoknak, akik ott enni akarnak. A gazdagok perselybe dobott sokja mellett az özvegyasszony két fillérje a kevésnél is kevesebb, s mégis, az Istennél pont elég. Éppen ezért mondja Krisztus, hogy kár aggódni a kevés és a sok miatt, mert az Istennél csak az elég számít.
