„Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, és a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” (15-16.)
Nincs is annál rosszabb, mint amikor az embernek emésztési problémái vannak, illetve, talán az a legszörnyűbb, amikor maga az emésztés a probléma. Ugye ilyenkor van az, amikor rohanunk, de nem érünk oda, vagy ha ott vagyunk, akkor inkább nem állunk fel, vagy esetleg a fürdőkádba ágyazunk. Persze olyan is van, aki kékül, zöldül, gyötrődik, aztán valami csodaszer majd segít túl lenni az egész szörnyűségen. Az eddigi legmeglepőbb tüneteket, azt hiszem, Jézus Krisztus produkálja, akinek az emésztési zavara kézzel fogható és nagyon is szembetűnő. Benne az indulat dolgozik, s kötélből ostort fonván, Kodállyal együtt kiűzte ezeket a szegény árusokat, állatostul, cuccostul a templomból. Persze ez az emésztési kis problem nem Őt zavarja, hanem az árusokat, meg a jelvadászokat, akik szájtátva nézik az eseményeket. Jézus Krisztust emésztése így írható körül: A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem! Őt a féltő szeretet emészti az Isten dolgai és szentsége iránt, s ez az emésztés és gyötrődés juttatja el oda, hogy képes újra rendezni a szentség és imádat kulcsfogalmait. Az árusoknak, a kufároknak, az adok-kapoknak semmi keresnivalója nincsen az Isten erőterében. Ezért folyamodik ehhez a drasztikus megoldáshoz, és tesz meg mindent és megy el a végsőkig abban, hogy az Isten azt kapja, ami igazán jár neki: tiszteletet és mérhetetlen szeretet cserébe az Ő mérhetetlen szeretetéért. Tessék erről példát venni, s valahogy ezt a krisztusi emésztőrendszert kimunkálni magunkban, vagy csak engedni, hogy a Lélek kimunkálja!
