„De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (20.)
Vannak napok, amikor megfogadom, hogy soha, de soha többet nem követem el ugyanazt a hibát és mégis. Az egyik ilyen a kupon napok, amikor is csajos magazinokban található kuponokat lehet beváltani különböző boltokban. Na a múltkor egy négyes guriga budipapírral sikerült negyven percet állnom sorba, nem is értettem, hogy mi van ott, mindenki vett orrba-szájba parfümöt, márkás cuccokat tonna szám, aztán amikor a kedves gyakornok pénztáros hölgy megkérdezte, hogy van-e kuponom, na akkor esett le hova is keveredtem. A másik ilyen halottak napja előtt a piac, amikor két kiló krumpliért átverekeded magad az „anyázó” és parkolóhelyet kereső tömegen, akik a kegyelet virágait veszik igen hangos „rohadjálmegezés” közben. A harmadik ilyen élményem pedig annyira friss, hogy még mozog, és valahol talán most ezt lett számomra a legelrettentőbb mind közül. Karácsony előtt még véletlenül sem mentem nagy elektronikai bolt közelébe, gondoltam na majd most beszaladok azért az egy apróságért, ami kellene. Ennyi furcsán szomorú embert szerintem Rajk újratemetése óta nem láttam egyben, nem is értettem míg meg nem hallottam egy reklamáló fiatalembert, aki éppen hozta vissza a „kariajit”, mert nem tetszett neki. Rengetegen mentek visszaváltani vagy cserélni a karácsonyi ajándékot, mert nem ilyet szerettek volna, meg van jobb, meg pirosban jobban „teccik”. Ennyit a karácsonyi örömről, meg az öröm ünnepének igazi hangulatáról, most is azok jártak jól, akik az örömöt nem a kapott és vett dolgokban mérték le. Jézus Krisztus ma arra figyelmezteti az övéit, hogy a tanítványi létben és küldetésben számos dolog tehet boldoggá, magabiztossá, sok minden van, ami igazi örömet adhat a tanítványnak. Mert csakugyan öröm, ha azt látjuk Isten rajtunk keresztül működik, akiknek engedelmeskedni kell, azok engedelmeskednek, akiknek gyógyulniuk kell, azok gyógyulnak, akik ránk törnek és csúfolnak, azok megszégyenülnek. Sok örömteli dolog is van a szolgálatban, nemcsak terhek, meg kereszthordozás, és mégis. Jézus arra int, hogy ne az eredmény töltsön el örömmel, ahogy egy ismerősöm írta, a „tele templom a legszebb templom” és tényleg az. De az kell, hogy a tanítvány igazi öröme legyen, amit a megtapasztaláson túl is a magáénak mondhat. Tapasztalni Isten erejét és védelmét sohasem akkora öröm, mint tudni azt, hogy Krisztusban mi is szeretettek és megváltottak vagyunk. Ezt nem kell visszaváltani, ebben nincsen csalódás, mert ez egyszer s mindenkorra elvégeztetett.
