„Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (3.)
Az úgy volt, hogy Mózes sok-sok időt töltött fenn a hegyen az Úrral, megbeszélték,megvitatták a dolgokat, aztán amikor készen lettek, Mózes lejött a hegyről. Odalennt most már rendesen várták a zsidók, nem volt buli, nem volt tánci-tánci, sem kicsi, sem nagy paráznaság. Amikor Mózes megérkezett, izgatottan kérdezték: – Na mivolt? Sikerült?! – Részben – felelte Mózes. – Sajnos van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy az eddigi 200-t sikerült lealkudnom kereken 10-re, a rossz pedig az, hogy a paráznaság sajnos benne maradt.
Sokat morfondíroztam rajta, hogy vajon tudom-e magamra alkalmazni a Biblia igazságát, vagyis az abszolút igazság vajon az én életemben is igazsággá válik-e?! Isten parancsolatai nem nehezek, mondja a mai igénk, bennem meg az pulzál, hogy abban a híres tízben elég sokminden benne maradt, aminek eleve vesztesként futunk neki. Melyikünk az, aki még sohasem lopott, vagy sohasem kívánta meg azt, ami a másé?! Szóval kicsit küzdenem kellett ezzel az egésszel, míg lassan ráeszméltem, hogy miért tűnik egyesek számára nehéznek az Isten parancsolatainak a betartása, mások pedig miért is mondják azt könnyűnek. Azok, akik azt gondolják, hogy be tudják tartani, azok azt hiszik, hogy nehezek az ő parancsolatai. Akik tudják, hogy nem képesek betartani, azok tudják, hogy könnyű ez az egész. Hiszen nem én tartom be, mert én arra képtelen vagyok, hanem a bennem újjászülető Krisztus tehet egyedül képessé arra, hogy bármit is betartsak abból, amit az Isten parancsba adott nekem. Így már egyszerű, azt hiszem. Újjá kell születnünk. That’s all!!!
