„Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet neked ad Istened, az Úr.” (8.)
Vannak vállalkozó barátaim, akik a megélhetésnek eme rögös útját választották, mert azt érezték, talán ez az-az út, amin járniuk kell. Csak kapdosom a fejem, mikor olyan szavakat dobálnak felém, amit képtelen vagyok beazonosítani. EVA és KATA nem egy kedves testvérpár, s nem ez az egyetlen félreértésre okot adó szópár a vállalkozók életében. Már az is kérdés, hogy mikor is lesz egy vállalkozó sikeres, vagy miben tudja mérni a sikert. Bevétel, beruházás, vagy már az is csoda, ha képes a piacon maradni pár évig, esetleg – Oláh Ibolya már énekli is a háttérben dalát – nem csődöl be? Abban biztos vagyok, hogy az „áldás” nem egy népszerű sikerességi mutató a vállalkozók körében, persze ismerek ilyet is. Amikor valaki úgy méri vállalkozásának a sikerét, hogy mennyi áldást kapott vagy éppen adott az, amit csinál. Pedig valahol felszabadító a gondolat, hogy amit csinálok, az nem csak úgy van, valahol a munkák hasznossági fokán, hanem lehet áldás az amit teszek és lehet áldás azon, amit teszek. Isten nem akar minket magunkra hagyni a munkákban, a vállalásainkban vagy a vállalkozásainkban. Sőt! Arra bátorít, hogy válts nézőpontot és lásd meg, milyen az, amikor elkezdesz neki dolgozni. Amikor fontos lesz, hogy Ő mit szól a munkádhoz, mit gondol róla, hogyan vesz részt benne. Isten választottjainak áldását ígéri, támogatását, megbecsülését, azt, hogy részt vesz a folyamatban. Hiszen az áldás mindig felülről érkezik, mi csak ajándékba kapjuk s így is adjuk tovább. Így lesz az egyéni vállalkozóból Istennel együtt valami egészen más és sokkal több…
