„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.” (24.)
Amikor Isten úgy döntött, hogy a világot, ami elfelejtette őt újra gondolja, akkor az özönvíz megtisztító valóságát csak nyolc ember élte túl. Nyolc. Ötletünk sincsen arról, hogy mekkora lehetett a világ népessége akkor, de biztos vagyok benne, hogy a megmenekült Noé és szűk családja csak nagyon kis százaléka, sőt, ezreléke lehetett a világnak. Amikor Sodoma és Gomora lakói erkölcstelensége és Isten szeretete ellen lázadó magatartása büntetés után kiáltott, akkor már csak négy ember menekülhetett meg, s nem hogy tíz igaz nem volt Ábrahám könyörgése szerint, de még csak öt se. Négy. Nem megyek végig az ószövetségen, de számos történet bizonyítja, hogy Isten megmentő és kiválasztó szeretete nem a nagy számok törvénye alapján működik, s Jézus Krisztus korára ez a szám pontosan egyre redukálódik. A Jézushoz áramló csoportok egyik legnagyobb dilemmája ez, az összetartozás közös sorsot feltételez, Ábrahám fiainak előjogai vannak, azon belül a farizeusok és az írástudók mégiscsak előrébb vannak, mint a vámszedők, de még a tanítványokat is megkísérti a „ki a nagyobb” vagy a „ki hol fog ülni” probléma kör. Jézus ezért beszél tömegek meg csoportok helyett arról az egyről és ez válik nyilvánvalóvá a szoros kapu képes beszédében, ahol nem fér át egy nemzet, vagy egy család, hanem mindig csak egyetlen egy ember. Ennyire szoros az a kapu. Nagy a tülekedés, sokan akarnak átjutni, de azon mindig csak egyetlen egy ember fér át. Nem számít ki kinek a rokona, ki kinek a leszármazottja, itt nincsenek egyenlőbbek, meg csókosok, itt csak az számít, hogy az egyénnek, annak az egyetlen egy embernek volt-e, van-e kapcsolata Jézus Krisztussal! A megváltás a legegyénibb és legszemélyesebb dolog és Jézus Krisztus a legszemélyesebb kapcsolatra vágyik velünk. Igyekezzetek!
