„Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.” (22.)
Régóta fejtegetem és ízlelgetem ezt a szót s a mögötte bujkáló jelentéstartalmat, de egyre inkább azt érzem, hogy számomra érthetetlen és értelmezhetetlen a demokrácia fogalma. Persze elméletileg tudom én, hogy mit is jelent, szépen, ahogy a görögök megálmodták: győzzön a népakarat, éljen a népuralom, ha meg a nép ostoba, akkor te születtél rossz helyre, ennyi. A demokrácia nem működik, mert nagykorúságot feltételez ott, ahol nincsen. Vajon demokrácia-e az, amikor négy farkas és egy bárány arról szavaz, hogy mi legyen aznap este a vacsora? A demokrácia nem működik, vagy ha politikailag korrekt szeretnék lenni, akkor ebben a formájában nálunk nem működik. Nálunk nem farkasok és bárányok szavaznak, hanem valami meghatározhatatlan állatfajta, amely megbíz egy más állatfajtát, hogy képviselje a jogait, a szavazatát és a döntését a nagy karámban, ahol aztán mindenki úgy béget vagy úgy üvölt, ahogyan neki tetszik (ha maradhatok a farkas-bárány analógiánál). Az Isten országában nem nagyon lehet demokráciát meg demokratát játszani, mert annak ott aztán semmilyen, de semmilyen értelme nincsen. A közösségeinkben sem demokrácia kellene, hogy uralkodjon, hanem az Isten Lelke általi vezetésnek kellene teret engednünk, hogy elkerüljük a béna és beteg helyzeteket. Pál nem véletlenül utal erre, akkor, amikor arra kéri az övéit, hogy tegyenek különbséget ház és ház, evés és evés között. A keresztyén közösségben minden azért történik, hogy az-az Isten dicsőségére legyen és szolgáljon. Persze lehet, hogy ez piszkálja a demokraták csőrét, akik – mert megtehetik – máshogyan szavaznak, aztán hozza, meg tegye és egye mindenki a magáét. Csak halkan kérdezem az apostollal: Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket?
