„Mondd meg nekik: Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az Úrnak: naponta két hibátlan egyéves bárányt állandó égőáldozatul. ” (03.)
Bele sem kezdek abba, hogy miket dob fel a gugli, ha rákeresel a rutin szóra, de a kémiai vegyülettől, a testépítős infósarkon keresztül el tudsz jutni egészen a nagy tapasztalattal bíró autósiskolákig, ami nem is kis teljesítmény. Persze aztán nagy nehezen rá tudsz akadni a szó magyarázatára, hiszen a rutin (nem a negatív értelemben) olyan alapos jártasságot jelent, amit az ember rendszeres gyakorlással sajátít el. Vannak olyan dolgok az életben, amit csak így lehet magas szintre és fokra emelni, hogy minden nap gyakorolni és gyakorolni és gyakorolni. Egészen addig ismételve a folyamatot, amíg rutinná válik, vagyis amíg a külső cselekvés a belső folyamatainknak és igényeinknek is a részévé lesz. Gyorsan végig pörgetem a napi rutint, azt, ami mindennap ugyanúgy megy, mert be van gyakorolva, mert a részem, mert el sem tudom képzelni nélküle a napom, vagy, ha kimarad, akkor hiánya fájó és egész nap pótlásért kiált. Rá kell jöjjek, hogy nem sok ilyen van, s el kell szégyelljem magam, mert nem merem teljes bizonyossággal állítani, hogy az Isten jelenlétében való megfürdés része-e így minden napomnak. Azt hiszem igen, de olyan jó lenne, hogyha minden kétséget kizáróan tudnám mondani, hogy minden nap, egyszer vagy kétszer odamegyek az Isten elé, viszem a kis „életáldozatom”, a szavaim, s figyelek áhítattal az Ő szavára. Neked benne van Isten a napi rutinodban?
