„Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.” (9.)
Biztos emlékeztek arra a mesére, amiben a bölcs Mátyás király megjutalmazza hű alattvalóját és kutyavásárt rögtönöz neki Budán, majd a kutyákból meggazdagodó emberünk ellenlábasa megkapja az intést: „Egyszer volt Budán kutyavásár, csak egyszer!” Aztán stáblista, Kaláka zene és mindenki mehetett aludni. Jézus nem egyszer csodálkozik, hanem kétszer, de ezt legalább olyan nyomatékosan közölhetjük, mint a kutyavásárt. „Jézus kétszer csodálkozik, csak kétszer!” Ez már önmagában is azért beszédes, mert általában ő volt az, akinek a szavai és tettei csodálattal töltöttek el másokat. A Hegyi Beszéd után a tömeg csodálkozik azon, ahogy tanít, a tanítványai a vihar lecsendesítése után csodálkozva kérdezgetik egymástól: – Ki ez, hogy a vihar meg a tenger, a szél és a víz engedelmeskedik neki? Mindegy, hogy démont űz, vagy tanít, az ámulat és a csodálkozás mindig ott van körülötte. Nos ezek után érdemes megnézni, hogy akkor mi az, amin ez a csodálatot kiváltó, csodálatos Jézus, csodálkozni tud? Az egyik az, amikor Názáretben nem tud csodát tenni az ott élők hitetlensége miatt. Mert az ott élők azt hiszik ismerik, meg tudják, meg a család, meg nehogymár… és Jézus csodálkozik a hitetlenségükön. A másik sztori pedig ez a mai történet, amikor valakinek a hite okoz csodálkozást Jézusban. A zsidók, akiknek van ígéretük, akik betéve tudják a próféciákat, akik ismerhetik azokat a jeleket, amiket a megígért Messiás király tesz, ők nem hisznek. Csodálatra méltó az emberi ostobaságnak, szeretetlenségnek és vakságnak ez a minősített elegye. Annyira, hogy még Ő sem tud csodát tenni. Aztán itt egy pogány katona, minden, amiben hinnie kellene, ellent mond annak, ami Jézus maga, és ő mégis hisz. Szeret, adakozik, felkarol, támogat, és átlépve minden korláton, hisz Jézus Krisztusban, aki megteszi a csodát. Csodálatra méltó az emberi bölcsességnek, szeretetnek, és lényeglátásnak ez a minősített elegye is. És akkor ugrunk az időben, mert Jézus ma ránézett az egyházunkra, a benne lévő csodákra, a tömeges megtérőkre, a törvényt és evangéliumot betartó gyűlésekre, a hatalmukkal nem visszaélő, hanem szolgálni akaró vezetőkre, a politikától mentes hétköznapokra, a felkészült igehirdetőkre, és hátrafordulva ezt mondta: Csodálkozom!
