„De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?” (8-9.)
Szerintem nem az-az egzisztenciális válság, amikor nem fizetik meg amit csinálok, vagy amikor veszélyeztetve van a megélhetésem, hanem amikor nem látom értelmét annak, amit éppen teszek, vagy csinálok, vagy, hogy egyáltalán létezem. Ha elmúltál már tizennyolc és veszed magadnak a bátorságot, hogy egy kicsit elmélyedj a témában, akkor ajánlom neked Chuck Palahniuk (igen, aki a Harcosok klubját is írta) Halálkultusz című könyvét, ami egy utolsó életben maradt szektatag személyes vallomásán keresztül mutatja meg a világ, a fogyasztói társadalom, vagy éppen az Egyház egzisztenciális válságait. Persze csak fikciók ezek, de mégis érdekes a szemszög, amiből megmutatja, hogyan is húz hasznot a fogyasztói társadalom, amiből csak lehet, s hogyan oldódik fel ebben az egészben az egyén, aki maga is fogyasztási cikké válik. A keresztyén ember egzisztenciális válsága akkor kezdődik el, amikor létének és létezésének vagy egy kis darabkáját vagy teljes egészét már képtelen az Isten kezébe letenni. Amikor a napi kenyérgondok elkezdenek az életünk lényegi kérdései helyére lépni és el akarjuk venni az Istentől, azt, ami az Övé. Amikor a tanítvány elkezd az élete felett aggódni, amikor azt kérdezgeti, hogy mit együnk és mit igyunk, akkor elveszi az Istentől a jogot és a lehetőséget, hogy gondoskodni tudjon róla. Jézus Krisztus ezért háborodik fel a tanítványok egzisztenciális válságán, mert egyszerre alaptalan és értelmetlen. Hiszen látták és tapasztalták azt, hogy Krisztus úr minden fölött. Legyen szó egzisztenciáról, vagy válságról, vagy e kettőnek a bármiféle ötvözetéről.
