„Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény szerinti igazságra. Miért? Azért, mert nem hit, hanem cselekedetek útján akarták ezt elérni, beleütköztek a megütközés kövébe… ” (31-32.)
Rögtön az elején elnézést kérek mindenkitől, aki taxisofőr, vagy akinek taxisofőr rokonai esetleg barátai vannak, és azoktól is, akiknek vannak olyan ismerőseik, akik már halottak olyanokról, akiknek vannak taxisofőr ismerőseik esetleg családtagjaik.
Egy férfi zavartan nézelődött egy forgalmas kereszteződésben, nem igazán tudta eldönteni, hogy merre is induljon. Teljes tanácstalanságában odalépett egy másik férfihoz, aki éppen újságot olvasott a zöld lámpára várva. – Elnézést, ne haragudjon, de nem igazán tudom merre is induljak. Tudna abban nekem segíteni, hogy melyik a legrövidebb út a pályaudvarra? Az újságolvasó férfi felnézett, majd így szólt: – Sajnálom, de nem tudok segíteni a legrövidebb út megtalálásában, mert én taxisofőr vagyok.
Jó, tudom, hogy nem mindegyik taxisofőr ilyen, de a legtöbb ember szeretné a legrövidebb utat választani. Egyenesen előre, minél kevesebb idő alatt, hiszen az idő ma a legdrágább kincsünk. Különösen is, mi férfiak vagyunk ilyenek. (Igaz, életem egyik nagy tanítómestere 🙂 ezt egyszerűen férfiúi türelmetlenségnek hívja!). Ha valami különös érdek vagy indok nem fűződik hozzá, akkor senki sem választja a hosszabb utat. Logikus. Az már más kérdés, nem mindig biztos, hogy a legrövidebb út lesz a leggyorsabb, vagy a legrövidebb út lesz a járható. Néha még az is kétséges, hogy a legrövidebb út elvezet-e a tényleges célunkig. Isten néha olyan utat jelöl ki a számunkra, ami hosszú, nem logikus, tele van veszélyes kanyarokkal, s talán nem a leghatékonyabb. Ismerve Istent, viszont biztos, hogy az általa kijelölt út tuti elvezet a célig. Tehát ha választanod kell az elsőre legrövidebbnek és leghatékonyabbnak tűnő út, és az Isten által kijelölt esetleg hosszabb út között, akkor mindig az utóbbit válaszd!
