„Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” (57-58.)
Olvasgatva az elmúlt időszak olvasgatni valóit, teljes megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a sok reggeli szösszenet között nem kapott még kiemelt figyelmet az én 832 km-es gyaloglásom, s valahogy az El Camino még nem került terítékre. Most sem fog, de ha érdekel, akkor természetesen keress rá, készülj fel, menj el, életed legszebb élménye lesz. Én most csak arra az egy egészen aprócska emlékre szeretnék visszautalni, ami talán közelebb hozza Jézus mai szavát hozzánk. Amikor nekiindultam az első állomáshelyről a csodás kis francia Saint Jean Pied de Port-ból (akik felolvassák azoknak is Saint Jean Pied de Port vagy esetleg „falu-ból”), akkor a kezembe adott kis papír alapján csak 25 km várt rám, ami, figyelembe véve a kedvem és a kondícióm, amúgy gyerekjátéknak tűnt. Egészen addig, míg röpke fél óra után egyértelművé vált, hogy a térképnek nem nevezhető kis fecni nem jelzi azt, hogy 164 méterről indulunk, és a csúcson 1433 méteren érkezünk, szóval a max. 5 órás kis sétából lett egy 9 órás élet-halál harc. Nem akarok senkit sem elkeseríteni, de Jézus Krisztus követése ugyancsak élet-halál harc, mert nincs olyan térkép, ami jelezné mindazt a veszélyt, váratlant és esetlegest, amit ez az út magában rejt. A bátor és harcias lelkesedés, a „követlek bárhová mész” felkiáltás kedves dolog, de Jézus mindenkit óvatosságra és bölcs megfontolásra int. Nem tudjátok mire vállalkoztok, mert nem az a szokásos vándorlós, fogadóban megszállós történet lesz a miénk, hanem kalandos, ki tudja hol alvós. Még annyi biztos pont sem lesz benne, mint a madárnak a fészek vagy a rókának a barlang. Mert Jézus Krisztus követésében egyetlen egy biztos pont lehet csak: Ő!
