„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van.” (9.)
Érdemes ízlelgetni a magyar nyelv szépségeit, hiszen ez a „boldogul” olyan erővel ragadja meg a valóságot, amire nagyon-nagy szükségünk van. Mert azt mondja, hogy ha két ember összekapaszkodik, akkor nem pusztán arról van szó, hogy egy-egy életprojekt vagy feladat hatékonyabban végezhető el, hanem, hogy a lelkünkben is történik valami. Boldogok leszünk. Biztos emlékszel Jézus boldogmondásaira: csupa-csupa többesszám. Nem egyedül vagy lelki szegény, hanem többen vagyunk azok. Nem az a boldog, aki sír, hanem azok, akik sírnak. Az első emberként létező fölött mondja ki Isten, hogy ebben a kategóriában egyedüliként létezni nem jó és nem az alkotó szándéka szerint való. Nem fog így működni az élet úgy, ahogyan a Teremtő azt eltervezte. Nem jó az embernek egyedül, mert egyedül nehezebb boldogulni. Jobban boldogul kettő, mert az én boldogságom egyik fontos kiegészítője lehet a te boldogságod. Így lesz a fáradozásnak eredménye, ami nem a profit duplázódása, hanem az ember alapvető társas igényének a megélése. Veled és nem egyedül. Mert Isten így tervezte el a boldogulás útját, közösségben másokkal. Lehet ez párkapcsolat, barátság, család, egy csoport, de minden boldogulásnak ez az alapja: szükségünk van egymásra. Ezért van az, hogy Jézus mindig közösségbe hív, kapcsolatot teremt, Zákeust nem a fán változtatja meg, hanem közösségbe vonja önmagával, ma nemcsak nálad, hanem veled eszem. Tanítványait is folyamatosan erre képzi és ösztönzi, hogy együtt, közösen, mert ez az a teremtési és újjáteremtési rend, amit Isten az embernek már a kezdet-kezdetén kitalált.
