Bojtkottálni

Ha megnézzük mit is jelentett az alapszó, mielőtt átalakítottam volna, akkor a következőt  találjuk: “Bojkottálni: Összehangoltan megszakít egy kapcsolatot a nyomásgyakorlás eszközeként. Teljesen vagy részlegesen visszautasítja az együttműködést egy országgal, közösséggel, vállalattal, szervezettel, csoporttal vagy egy személlyel. Egy kifogásolt fennálló feltétel miatt nem vesz igénybe egy szolgáltatást, nem kereskedik vele, nem működik együtt vele, majd ezt a korlátozást a követelt feltételek teljesítése esetén megszünteti.”. Ennek a továbbfejlesztett változata az, amiről itt a Szentírásban olvasunk, ezt a verziót Isten találta ki és a saját népének adta oda emlékeztetőül. A definíció majdnem ugyanaz, mint az eredeti, de a bojtkottálás azért egy kis turpisságot rejt magában. Isten tudja, hogyan működik az ember, azt is tudja, hiszen így teremtett meg minket, hogy majdnem minden dolgunkat akkor szúrjuk el, amikor a látóterünkbe kerül valami más. Amikor levesszük a tekintetünket arról ami fontos, azért, hogy valami mást is lássunk. Tele a Szentírás ilyen és ehhez hasonló sztorikkal, nekem személyszerint a Dávid és Betsabé a kedvencem. Ami ugye azzal kezdődik, hogy a király meglát egy nőt fürdeni, aki nem az övé (még), aztán pedig, mint egy amerikai filmben: randi, ágyjelenet, gyilkosság. Isten éppen ezért kéri az övéit, hogy tegyenek egy jelet jól látható helyre, a ruhájukra, ahol mindig szem előtt lehet, ahol ha ránéznek, akkor eszükbe jut, hogy van más út, hogy van más döntés. Nekünk nemcsak jogunk van bojtkottálni dolgokat, hanem keresztyén kötelességünk is. Nem kell mindent megnézni, nem kell mindenhová elmenni, nem kell mindent kipróbálni, hanem arra kellene törekedni, hogy szentek legyünk az Isten előtt!