„Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled!” (30.)
Vannak még a gimiben belém égett mondatok, amik valahogy végig kísértek egész életemben, semmit sem veszítve érvényességükből és aktualitásukból. Furi is visszanézni így, hogy eltelt huszonöt év az érettségink óta és még mindig igaz az, amit akkor mondtak nekünk. Életem egyik bölcs tanítója azt mondta nekünk akkor, amikor dilemmáztunk azon, hogy keresztyén emberként mihez van jogunk vagy lehetőségünk, hogyan reagáljunk a bántásra, vagy csak a körülöttünk élő hülyékre: „Istennek nem birkái, hanem bárányai vannak.” Sokáig nem is értettem a különbséget, hiszen általában a nyáj részeként a farkast keressük, vagy próbáljuk megkülönböztetni a béresek hangját a pásztorétól. Ahogy öregszem úgy jövök rá, hogy a nyájra a legnagyobb veszélyt nem a farkas és nem is a pásztort játszó megélhetési bűnözők jelentik, hanem a „birkák”. Akik nem külső jegyeikben vagy hangjukban térnek el a bárányoktól, hanem az alapvető kognitív képességeikben. A birka ostoba. Mondjuk ki nyíltan. Kaját lát és megy, legel, sokszor nem törődve a veszéllyel vagy azzal, hogy merre keveredik el a nyájtól, nem is fogja fel és nem is várja a pásztort, aki a keresésére indul. A bárány is eltévedhet, messzire mehet, de mégis van benne valami, ami nemcsak a pásztorra hagyatkozás, hanem van „magához való esze”. A melegben árnyékba húzódnak, összedugják a fejüket és amennyire csak tudják, de megvédik magukat, a másikat, a kicsiket, ha kell összezárnak. Vagyis, amikor Isten azt mondja, hogy ne perelj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled, akkor azt is mondja, hogy jogod van az Ő igazához. Ha tudod, hogy a másik bántott, vagy rosszul bánt veled, akkor igenis bárányként összezárhatsz a nyájjal és megvédheted magad. Hívhatsz rendőrt, ellenállhatsz a gonosznak, kikérheted magadnak az igazságtalanságot és a bántást vagy azt, ha rosszul bánnak veled. A birkák kussolnak, a bárányok, ha fáj azért hangosabban bégetnek…
