„Pál pedig még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, és Szíriába hajózott Priszcillával és Akvilával együtt, előbb azonban megnyíratta a fejét Kenkhreában, mert fogadalmat tett.” (18.)
Egyszer velem is megesett, hogy megnyírattam a fejemet, és itt nem a szokásos fodrászati beavatkozásra gondolok, hanem arra a ritka és különleges életpillanatra, amikor fogadalmat teszel valahol mélyen legbelül, s ennek kísérőjéül választasz egy külső jelet is magadnak. Megnyírattam kopaszra a fejemet, mert fogadalmat tettem, mert ott a lelkem mélyén valamit elhatároztam, s azt akartam, hogy ennek az egésznek egy jól látható jele is legyen rajtam. Érdekes, hogy ez a jel nem sokaknak tűnt fel, hiszen nincsen abban semmi, hogy valaki kopasz fejjel éli túl a nagy nyári hőséget. Vagy – ahogyan sokan gondolták – szegény ember úgy is kopaszodik, így legalább az egész feje egységesen csúnya! 🙂 Akik ismertek és ismernek, és a legjobban szeretnek, ők azonban tudták, hogy valami van ennek az egésznek a mélyén és így el tudták fogadni azt, ahogyan kinézek. Még annak az árán is, hogy volt, aki konkrétan nem ismert meg elsőre, vagy volt, aki megkönnyezte önként vállalt „csúnyaságom”. Azt hiszem, a jel, amit magunkra veszünk, vagy az, ahogyan kinézünk, mindig többről kell, vagy kellene szóljon, mint pusztán a külsőségek. Jelzés a világnak a döntéseinkről, a fájdalmunkról, a belső lelkiállapotunkról. Nem véletlen, hogy bizonyos kultúrákban még mindig fontos a fej megnyírása, a ruha megtépése vagy a hamu fejre szórása. Jelzi a belsőt, jelzi azt, ahogyan valójában vagyunk. Vedd komolyan és figyeld a jeleket! Azután menj utána a belső tartalomnak is. Mert nem véletlen, és nem pusztán külsőség, ahogy például egy fiatal festi magát, vagy öltözködik, vagy ahogyan viselkedik. Az, hogy milyen képet akar láttatni magáról a fészbukon, mit tesz ki, vagy mit takar el. Merj mögötte mélyebb tartalmat is feltételezni. Fogadalmakat, vágyakat, megéléseket. Ahhoz, hogy tudjatok együtt utazni ebben az életben, tudnod kell a jelek mögé látni.
