„Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is!” (18a.)
A dadogós meg a barátja, (aki nem dadog) sétálnak az utcán. Megszólal a dadogós: – Te! Lá-láttad a-azt a szé-szép nőt? -Melyiket? -Má-már elment.
Kicsit később újra megszólal a dadogós: -Te! Lá-láttad azt a sz-szép ko-ko-kocsit? -Melyiket? -Má-már elment.
Harmadszorra is próbál mondani valamit a dadogós: -Te! Lá-lá… -Igen láttam! – vág közbe a barátja, mert már unja, hogy mindig későn fejezi be a mondatot a dadogós. -Hát a-akkor m-meg miért lé-léptél be-bele?
Ma rémisztően egyszerű a kérdés! Miért léptél bele? Vagy miért nem? Ha egyszer láttad, hallottad, elmondták, kihirdették, átjött, megértetted, akkor miért nem változtatsz az életeden? Pál teljesen ki van akadva attól, hogy Isten választott népe kellett volna, hogy először megértse, hogy mi is történt Jézus Krisztusban. Mert tudták, mert látták, mert benne éltek, és mégis. Velünk mi a helyzet? Láttad? Ahogyan generációk eléd élték mit jelent hinni, tisztességgel küzdeni, normális európai keresztyén embernek lenni. Hallottad? Nagyszüleid imádságait, őseid énekét, a templomból kiszűrődő hívogató hangokat. Ha hallottad és láttad, akkor mire vársz még?
