„Emberfia! Engedetlen nép között laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallanak; mert engedetlen nép ez. Te pedig, emberfia, készíts egy fogolynak való batyut, és készülj fogságba nappal, a szemük láttára, majd indulj el a lakóhelyedről egy másik helyre, a szemük láttára! Talán most látni fognak, bár engedetlen nép ez!” (2-3.)
Kimegy az emberünk a híres és nevezetes ónodi vásárra, azzal a határozott szándékkal, hogy egy szép és strapabíró lovat vásároljon magának. Ahogy nézelődik, meg is tetszik neki egy szemrevaló állat, s elkezd a nagybajuszú kupeccal alkudozni az árról. Na amikor nagy nehezen megegyeznek, azért csak megkérdezi az árustól, hogy minden rendben-e az állattal, mert ugye szemre szép, de sohasem lehet tudni. – Aztán egészséges-e? – Mint a makk! – érkezik a felelet. – Akkor semmi baja a lónak? – faggatózik tovább. – Semmi, semmi. Emberünk megnyugszik, kifizeti a lovat, vezetné kötőféken hazafelé, erre a ló nagyot ugrik, pontosan fejjel a falnak. Megy vissza reklamálni a vevő a kupecnak, hogy átverte, mert ez a ló vak. – Dehogyis vak, mondja a lókupec, ez a ló bátor!
Ki-ki döntse el maga, hogy az emberi vakság és süketség vajon egyfajta bátorság-e akkor, amikor sem a látást, sem a hallást szervi eredetű probléma nem akadályozza. Mert nem azért vak és süket az ember, mert nem tud, hanem mert nem akar látni és hallani. Isten választott népe rendszeresen esik ebbe a hibába, hogy van szeme, de nem lát, van füle, de nem hall. Miközben Isten a szavaknak és a kijelentésnek is az Istene, üzenete tiszta és világos, félreérthetetlen. Ezért védekezik úgy az ember, hogy inkább úgy tesz, mintha nem hallaná, nem látná, mintha be sem menne az információ. Ezért dönt úgy az Isten, hogy átlépi a kijelentés szóbeli határait, és a szó testté és cselekedetté lesz, kiábrázolva, megfogható valóságként megmutatva mindazt, amiről korábban beszélt. Így cselekszik sok-sok próféta, köztük Ezékiel, s így jön el az utolsó próféta után az a Jézus Krisztus, aki tökéletesen láthatóvá és érthetővé, megfoghatóvá és elérhetővé teszi az Istent mindenki számára. Őt nem érteni pedig már – minden önfelmentős interpretáción túl – nem bátorság, hanem őrültség…
