„De nem így van közöttetek…” (43.)
Emlékszem: a fiam egy hét leforgása alatt lett focirajongó és Barca szurkoló, így a a legtöbb meccset már együtt izgulhattuk végig. Miközben néztük a Tv-t, folyamatosan kérdezgetett, hogy tisztázza az eddig kieső információkat: mezek, színek, címerek, bajnokságok, ezek mind-mind terítéken voltak a meccs több mint 100 perce alatt. A leginkább a mezek nyűgözték le, érdekelte, hogy miért viselik a focisták? Elmagyaráztam neki, hogy ez olyan, mint a skótoknál a nemzeti viselet mintája, mindenkinek egyedi, mindenkinek speciális, hogy már messziről meg lehessen ismerni, hogy melyik csapat az, meg így tudják, hogy ki van velük a pályán. – Jaaaaaa, értem, akkor ez olyan ismertetőjegy féle– nyugtázta az én bölcs kisfiam, és újra a képernyőre révedt. Jó meccs volt, de egészen máshol jártam, végig ezen a mezkérdésen rágódtam. Merthogy, nekünk, keresztyéneknek igaz nincs mezünk, de van olyan ismertetőjegyünk, amiből tudjuk, hogy ki van velünk, kivel focizunk ugyanarra a kapura, és ki az ellenfél, aki a mi kapunkra játszik. A mi ismertetőjegyünk az a játékstílus, amely egyedülálló, vagy az kellene, hogy legyen. A keresztyéneket a játékstílusukról lehet megismerni, mert nem úgy játszanak, mint mások. Nem rúgnak fel senkit, nem taposnak át senkin, mert a legfontosabb az egész meccs alatt, hogy a másikkal, az ellenféllel vagy a csapattárssal minden rendben legyen, és, hogy az edző gyönyörködjön a játékban. Míg a másik csapat, rúg, üt, szabálytalankodik, keresztbe tesz, a mi csatapunkban ennek nyoma sincs. Jézus követőit, pontosan ez a „de nem így van közöttetek” különbözteti meg másoktól és kovácsolja egybe, innen tudjuk, hogy jó kapura játszunk. Más játékszabályok, más edző, kemény felkészülés, s aztán maga a megmérettetés, ahol más eszközökkel és más célokért küzdünk. Mert közöttünk nem így van, vagy nem így kellene, hogy legyen. Ez a bajnoki győzelem titka…
