„Bálák akkor ezt mondta Bálámnak: Mit tettél velem?! Elhoztalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig megáldottad őket! De ő azt felelte: Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire az ÚR indított.” (11-12.)
Nem tudom kinek mit mond a “balra át-jobbra át” vezényszó, vagy vezényszavak, nekem a gimis tesiórákról, lehet, hogy egy másik generációnak a katonaságból tűnhet ismerősnek. Ma sem tesi, sem katonaság nem lesz, hanem az Isten akaratának hirdetése és ennek esetleges akadályai. Mert tetszik, nem tetszik, de az aktuális politika, a hatalom, mindig is szerette volna birtokolni azt, hogy mit is mond az Isten. Tehát, ha az Úr úgy szólt, hogy arra azt mondhatta a hatalom, hogy ez kicsit hasonló ahhoz, amit mi mondtunk, akkor máris ugrott a jobb oldal, s örült, hogy az Isten népe vagy embere majd felerősíti, amit gondoltak. Ha esetleg Isten igazságának egy másik szelete másoknak tetszett meg, máris jött a baloldal, s ugyancsak jogot formált az Igazságra, hogy úgy tűnjön, mintha ők és az Isten pont ugyanazt mondanák. Jobb oldal, baloldal, konzervatív, liberális, mikor ki formál magának jogot, hogy mondandóját Isten szolgájának szájába adja. Innen már csak kis lépés, hogy a hatalom arra is jogot formál, hogy megrendelje mit is kell Isten szolgájának, népének, vagy Egyházának üzenetként közvetítenie. Sajnos mára már elfelejtettük milyen is az, amikor politikai megrendelésekre Isten népe azzal válaszol, hogy nem azt mondja, amit hallani szeretnének, hanem azt, amit mondania kell. Korrupció, hajléktalanügy, oktatás, és még sokminden más, ahol ideje lenne már megszólalni, hiszen Isten a magának eljegyzett népet mindig is arra nevelte, hogy szeretni kell a felebarátot, s ha kell, akkor ki kell állni érte. Mindezt úgy, ahogyan az átkozni kirendelt Bálám kezdte a mondandóját: Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire az ÚR indított. Tessék mondani és tessék így mondani!