„Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de a harmadik napon feltámad. Ekkor igen elszomorodtak.” (22-23.)
A napokban mindenki a maga egyszerű módján próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlan, és megemészteni a megemészthetetlent, sajnos már az ötödik napja tart az őrületnek ez a felfoghatatlan verziója. Aztán ugye van, aki pánikol, van, aki duzzog, mások próbálnak magyarázatot találni a háborúra, megint mások feszültségüket a szokásos fanyar humorral oldják meg. Számos mém és bejegyzés született, mind egy kicsit ferde tükröt tartva a valóságnak, s egy kicsi mosolyt csempészve ebbe a furcsa élethelyzetbe. Én is ezt az utat választottam, s próbáltam felfrissíteni az orosz vicc táram örökké aktuális darabjait. Az egyik nagy klasszikuson akadt meg a szemem, amikor is az egyetlen egy helyes útra terelgetve okítják az egyszerű nép még egyszerűbb gyermekét. – Mi az abszolút jó? No erre az a válasz, hogy a kommunizmus. – Mi az abszolút rossz? Erre meg azt kell válaszolni, hogy a kapitalizmus! – Értve vagyok?! No akkor ismételje! – Mi az abszolút jó? – A kommunizmus! No és mi az abszolút rossz? – A hozzá vezető út… Nem tudom, hogy ezen válasz után az emberünk hol végezte, de mindegy is. A lényeg így is átjön. Néha a jónak vagy abszolút jónak kikiáltott, vágyott és remélt dolgokhoz olyan út vezet, amin nem biztos, hogy járni akarunk. Nagy eredmény, dicső cél, de az út néha fárasztó és rögös, s már az elején a kedvünket veszítjük. Jézus tanítványai így vannak vele, a mondat első fele, a tragédia, a szenvedés, az út, amin Krisztusnak járni kell olyan mértékben veszi el a kedvüket, hogy meg sem hallják a lényeget. Mert a szenvedés után, a halál után, az emberi gonoszsággal és gyilkos indulatokkal szegélyezett rögös út után jön a legnagyobb jó, a feltámadás. Krisztus mai tanítványai, ne vegye el a kedveteket, az örömötöket, a mondat első fele. Ne csüggedjetek, ha az út nehéz és rögös. Ne szomorodjatok el, mert bár Jézus mondatának első fele így hangzik, hogy „A világon nyomorúságotok van…”, de ott a mondat második fele is: „Bízzatok én legyőztem a világot!”
