„Emberfia! Fordulj a fáraónak, Egyiptom királyának az irányába, és prófétálj ellene és Egyiptom ellen! Szólj, és mondd ezt: Így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, te, fáraó, Egyiptom királya, te, nagy szörnyeteg, aki a Nílus ágai között heverészel, és ezt mondod: Enyém a Nílus, én magam alkottam!” (2-3.)
A mai társasjátékunk neve, idomulva más – hasonlóan elmés elnevezésekhez- attractivity, vagyis a lenyűgözés játéka. A cél, ki tudja a másikat, vagy mindenkit a lehető legjobban lenyűgözni és ámulatba ejteni. Ez az a játék, ami Isten népének a legnagyobb kihívást jelenti, mert valójában minket már lenyűgözött az, Aki mindent és mindenkit alkotott. Isten választott népének Egyiptom mindig is kihívást jelentett, a vándorló és pusztához szokott, legeltetéses állattartásból élő ember számára a városi lét, a hatalmas építmények, a Nílus környéki pazar természetvilág lenyűgöző volt. Ezért is volt az állandó visszavágyás, mert míg az atyák földje pusztaság volt, Egyiptomban megtermett minden, amire az ember vágyott. Sokkal könnyebb volt érvényesülni Egyiptomban, egy szabadabb és látványosabb életút volt ez, a boldogság és a siker látszatával kecsegtetve azokat, akik leborultak isteneik és maga a fáraó előtt. A mindent megkaphatsz varázsa szemben a pusztai lét keserves kihívásaival. Egyiptom bűne a könnyű életalternatíva, a csábító hétköznapi valóság felkínálása Isten népe számára. A pusztában mindig csábító arra gondolni, hogy van ingyen kenyér, hogy van gyors hatalomrajutás, s így lesz ez az egész nagyon komoly állandó kísértéssé. Jézus Krisztus amikor a pusztában volt, ebben is utat mutatott nekünk, hiszen amikor az éhség ereje kísértette, akkor nem csinált a kőből kenyeret, amikor kísérthette volna az Istent, akkor nemet mondott rá, mint ahogyan a gyorsan jött hatalom és befolyás sem érdekelte. Sajnos az attractivity játékban az-az igazi nyertes, aki részt sem vesz benne, aki nem csábít és nem csábul el, hanem még idejében tud nemet mondani. Valahol fájdalmasan szép ennek a történetnek a következmény része, ahol a csábító és az elcsábuló ugyanazt a büntetést kapja: negyven év őrlődés és pusztulás, tisztulás és gyógyulás az élettelen pusztaságban. Szerintem ez az egész nem ér annyit!