„Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első.” (31.)
Péntek van, reggel, és azon tűnődöm: létezik az, hogy csak én vagyok az-az ember ebben a csodaszép, élhető, pozitív kisugárzású országban, akinek semmi, de semmi kedve nincsen sem felkelni, sem elindulni vagy netán dolgozni? Engem nem érdekelt a madárcsicsergés, most még a gőzölgő kávém illata sem indította be a reggelhez és a mai naphoz nélkülözhetetlenül fontos agytekervényeimet. Most úgy érzem magam, mintha az agyam helyén egy 32 megás mp3 lejátszó lenne, ami azt játszaná végtelenítve, hogy „mukodj” (ha jogdíjas ne haragudj Pákó), de mivel ez le is fogja azt a 32 megát, így nincs minek „mukodnie”. Ugyanaz a monoton, megszokott péntek, amihez semmi, de semmi kedvem nincsen. Nincs az-az Isten, aki engem jobb kedvre tudna deríteni. Aztán felsandítok az égre, valahol a szobám mennyezete fölé, remélve, hogy talán mégis van, aztán mivel nincs mit veszítenem, előkotrom a Bibliám, hátha van mára egy-két jó szava. Nehezen gyűrök le tizenhét verset, lassan feladom ezt is, aztán nem sokkal a vége előtt, feltűnik egy rövid sor: elsőből utolsó, utolsóból első. Rágódom és értelmezek: tehát ha ma kések a munkából, és utolsónak megyek be, akkor majd elsőnek mehetek haza. Hamar elvetem ezt az ötletet, ehhez nem kell Jézus, ez egyedül is megy. De nem hagy nyugodni a gondolat, vajon hogyan is érthette ezeket a szavakat? Aztán lassan, valahonnan mélyről elindul egy szó, ami utat keres magának a pénteki tompaság furcsa bugyrai között: Átértékelni! Ez az! Mindent átértékelni, hiszen ezzel a mondásával Jézus Krisztus is ezt teszi. Átértékeli magát az értéket. Isten előtt, aki utolsó volt, az első lehet, s aki végig elsőségében bízott, az mehet a sor végére. Istennél minden lehetséges, még ez is, hogy majd a legvégén ennek az életnek, egy egészen más értékrend lép majd érvénybe. Ahol legkisebb tetteink is felértékelődhetnek, vagy a legnagyobb cselekedeteink is értéküket veszthetik, mert nem az lesz az érték, amit mi annak tartunk. Isten átértékel! Engem, téged, valamennyiünket. Itt az ideje, hogy én is átértékeljem, először ezt a pénteket, aztán szépen lassan mindent.
