„Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (18.)
Azért fontos különbséget tenni az önbizalom és az arrogancia között, mert az utóbbi egy biztos jele a közelgő összeomlásnak. Isten azt mondja, hogy az összeomlást gőg előzi meg, és az itt szereplő szót szerencsésebb az arroganciával visszaadni. Mert az önbizalom egy valós teljesítményre és önismeretre épül, fejleszthető és szükséges ahhoz, hogy normális és boldog életet éljünk. Az arrogancia ezzel szemben a pozíció és a helyzet által nyújtott előnyökből táplálkozik, amikor csak azért mondok vagy teszek valamit, mert megtehetem, mert hatalmam van. Nagyon sokunknak állandó önvizsgálat és küzdelem a Szentírás ezen szavait jól alkalmazni, hogy ne álszerénység legyen belőle és ne is túlzó „arcoskodás”. Ebben a küzdelemben talán segítség lehet, hogy elsőrenden, ha Istennek sikerül megtalálnom az életemben a helyét, akkor hozzá képest már tudom jól pozícionálni magam. Hálás vagyok a Mindenhatónak, hogy látom – és nemcsak én, hanem nagyon sokan -, hogy mi a különbség akkor, amikor valaki hivatalban van és szolgál, vagy hatalmon és uralkodik. Milyen az, amikor valaki a helyzeti előnyét arra használja, hogy másokat emeljen és támogasson vagy arra, hogy megalázzon és tönkre tegyen. Bárcsak lehetne Isten népe az a hely, ahol az utóbbira nincsen példa, míg az előbbi minden kis apró helyzetben folyamatosan érvényre jut. Ehhez persze a vámszedők lelkülete kell és nem a farizeusok arroganciája, a magát elsőrenden bűnösnek tartó és nem a magát felmagasztaló gondolkodás. Mert az arrogancia által kijelölt út vége a bukás és az összeomlás, mindegy, hogy melyik politikai vagy egyházi formáció jeles vagy jeltelen tagjai kezdenek el járni rajta.
