„Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van.” (9.)
Három pap, helyesebben egy református és egy katolikus pap, no és rabbi barátjuk elmennek a római tengerpartra, s ha már ott vannak, gondolják, meg is mártóznak kicsit. Talán a kaland, talán vicc kedvéért azt is gondolják, hogy mivel senki sincsen a parton, most fürdőnadrág nélkül mennek be a vízbe. Az elméletet hamar tettekre váltják, s irány a víz, nagy beszélgetés, s mire indulnának, annyira belemelegednek a beszélgetésbe, hogy észre sem veszik, 30-40 apáca érkezik a partra. Amikor ezt felfedezik már késő, hiszen a parton negyven apáca, ők meg gatya nélkül a vízben. Próbálják kivárni a vízben míg elmennek az apàcák, de sajnos ők is elég jól érzik magukat a parton, így eldöntik, hogy kijönnek így is a vízből. A katolikus megy elöl, zavartan mosolyog, miközben eltakarja a csunyáját. Utánna a református, ő nincs zavarban, de ő is eltakarja. Legvégül jön ki a rabbi, aki eltakarja az arcát. Elérik a nadrágokat, felveszik, majd a két pap kérdően néz a rabbira, hogyan lehetett ilyen szemérmetlen, hogy az arcát takarta el. A rabbi somolyogva csak ennyit válaszolt: Minket az emberek az arcunkról ismernek fel!!!
Micsoda szemérmetlenség eltakarni az egyetlen egy olyan ismertetőjegyet, ami Krisztust tükrözhetné vissza ebbe a világba, s amitől kiderülhetne rólunk, hogy mi hozzá tartozunk. Micsoda szemérmetlenség, hogy ahelyett, hogy mernénk egymást igazán szeretni, még mindig képesek vagyunk gyűlölni és gyűlölködni. Nem hárman voltunk de gatyában, s nem a római, hanem a magyar tenger partján állapítottuk meg, hogy a legnagyobb bajunk az, hogy a világosságban járóknak és élőknek hisszük és tüntetjük fel magunkat, miközben ha gyűlöljük a testvérünket, akkor nem lehetünk a világosságban. Kollegalitás, barátság, szerelem, család, egyház… Gyűlölve nem megy, mert annak nem lehet köze a Krisztushoz!!!
