„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.” (18.)
Visszaolvasva az eddigi napi szösszeneteket, rájöttem arra, hogy ha részesedést is kérhetnénk azoktól a cégektől, akiket akaratlanul már itt reklámoztunk, akkor akár új munkatársat is felvehetnénk az ifi missziónkhoz. Sok minden volt már itt, ma a T-Com csoportnak adunk egy esélyt, felidézve az „Apa kezdődik” méltán híres reklámfilmet.
Ebben ugye egy 7 éves forma gyerek esik az epilepsziás rohamhoz hasonló állapotba, mivel kedvenc tv műsora éppen kezdődik, és várja apját a forró kakaóval, aki megjelenik, és azt mondja, a műsor akkor kezdődik, amikor mi akarjuk, hiszen a műsor már felvehető, újrajátszható stb. (Azon hangok alapján, amik a meséből kiszűrődtek, kár volt kezdődnie, valami agyölő japán mese lehetett…). Eddig kényesen kerültük a témát, de nincs mese, be kell látnunk, apa, anya, tesó, szerelmem, lassan kezdődik. Nem lehet visszatekerni, nem lehet megállítani, a karácsony elég nagy sebességgel robog felénk, s ha jól sejtem, a szokásos intenzitással fog átgázolni rajtunk. Már most kezdődik az idegeskedés, a feszültség, áruhitel, felhajtás, meg az olyan mondások, mint a „családi béke kedvéért”, meg „tudjuk le gyorsan” nem igazán ünnepi hangulatú jelmondatok. A mai aprócska adalék az ünnepi készülődésünkhöz csak annyi, talán egy kicsit segítve az ünnepre hangolódásunkat, hogy az, ami az első karácsonykor történt, az egyszer majd abban folytatódik, hogy értünk a nem igazakért, egyszer majd az Igaznak kell szenvednie. Az első karácsonnyal a megváltásunk kezdődött el és nem egy családi őrület, erre nem árt most is odafigyelnünk.
