„Azt mondjátok: Micsoda fáradság! – és még lihegtek is közben – mondja a Seregek Ura. Pedig lopott állatot hoztok, vagy sántát és bénát. Ha ilyen áldozatot akartok hozni, nem kívánom tőletek! – mondja az Úr.” (13.)
Mindenki hazudott már. Te is. Igen, én is. Része az életünknek, hogy bizonyos nagyobb jó érdekében vagy az elkerülendő rossz érdekében hazudni „kényszerülünk”. Vannak helyzetek, amikor nincs értelme az igazság felvállalásának, mert a dolgoknak nincs igazán tétje. Amikor a barátnőd egy ruhára megkérdezi, hogy szerinted „Jól áll-e?!” akkor nem biztos, hogy bevállalod az őszintét. Vagy amikor semmi nem múlik az igazságon, max. csak a te jó érzésed, vagy amikor egy hazugsággal megmenthetsz életeket, akkor az erkölcsi kis iránytűnk képes elhalkulni, vagy csak csendben sikítani. Egy olyan helyzet van, amikor az igazságot minden áron és mindig képviselni kell, ez pedig az, amikor a másik pontosan tudja azt. Persze rögtön keressük a kiskaput, hiszen miért is tudná a másik, meg ugye minden relatív még az igazság is, bla-bla-bla… Isten tökéletesen és pontosan tudja az objektív igazságot. Ezért Ő az egyetlen, akit nem lenne érdemes megpróbálni „átalverni”, mert egyrészt felesleges, másfelől pedig ez a fajta próbálkozás borzasztóan káros az egészségre. Malakiás prófétai szava leírja azt a szánalmas és tényleg gusztustalan helyzetet, amikor ezek az atyafiak sóhajtozva és lihegve úgy tesznek mintha, miközben egyáltalán nem. Valójában ez az, ami mostanság engem végletekig menően kiakaszt és felháborít. Nem az, hogy valaki dönt valahogy, vagy esetleg szakmaiatlan valami az egyházban, hanem az, hogy totálisan és teljesen hülyének néznek Istent és embert egyaránt. Gerinctelen, primitív és ráadásul ritka gusztustalan szokás ez, mondja a próféta, mert Istent lehetetlen átverni. Szóval amit egymással teszünk, amit eljátszunk, a hazugsággá formálódó szavak mögött, ha mi nem is látjuk az igazságot, de Isten pontosan látja. Biztos meg fogsz lepődni, de ez nem tetszik Neki. Szóval egy kis önvizsgálatot gyakorolva valamennyien, próbáljunk meg kilépni az önámítás csapdájából és az Istenámítás illúziójából!
