„Mindezek Jedíaél fiai voltak, családfők és kiváló vitézek; a katonai szolgálatra alkalmas emberek tizenhétezer-kétszázan voltak.” (11.)
A 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságon nemcsak a kommentátor volt leakadva az egyik horvát-cseh focimeccs biztonsági főnökének az alkalmatlanságán. A nem focirajongóknak csak információként jelezve, a meccs vége felé a rohamrendőrök besétáltak a horvát szurkolók elé, akik addig csak szimpla szurkolást toltak. Persze lehet, hogy egy francia biztonsági főnöknek a horvát szurkolás olyan, mint egy kisebb fajta szabadságharc, de akkor is. A rohamrendőrök megjelenése olaj volt a még meg sem gyújtott tűzre, petárdák, görögtüzek és legalább tíz perces leállás volt az eredménye ennek a húzásnak. A végeredmény pedig a végeredmény lett, mert a jobb horvátok a végére megzavarodva csaknem tudtak győzni, kénytelenek voltak beérni egy döntetlennel. Mert az alkalmatlanság alkalmatlanságot szül, s egy valakinek a hibája vagy gyengéje, néha sokkal nagyobb ívű kudarccá duzzad, mint azt elsőre gondolnánk. Ezért nagyon fontos és lényeges, hogy alkalmas embereket válaszunk, jelöljünk, alkalmazzunk, szeressünk. Talán elsőre keménynek tűnik, de mégis biblikus a gondolat: alkalmas embereket megfelelő helyekre. Az harcoljon, aki alkalmas a katonai szolgálatra, az gyógyítson, aki képes gyógyítani, az szüljön, aki alkalmas az anyaságra, az legyen férj vagy feleség, aki alkalmas rá! Sok kudarctól és fájdalomtól, eleve bukott és vesztes ügyektől mentene meg minket a felismerés, hogy az alkalmasság kulcsfontosságú a mi emberi ügyeink és az Isten ügye szempontjából is.
